Északom

Mindig azt kerestem északon
Hol van jégeső a napfényben
Zivatar, mi hegyláncon dalol,
Medveszőlő, mi álomért
Suttogó szélhez hajol,
Hol van a kopott szikla széle,
S a rögös ösvény élete,
Mi pataktól kezdődik el,
S az azúrkék égben ér véget
Hol van a csillag délben,
Hózivatar sarki fényben,
Óceán sós illata, mi
Köveket csókolja
Hol van a fél év éjszaka
Majd a születő fényáradat
Hidegben forró fa ropogása,
Kunyhóban a magány társasága
Mindig azt kerestem…
Hol a szomorúság boldogsága,
S megtaláltam,
Fenn északon, s itt lenn
Hol én vagyok,
Magamban.