A tél a szívünkbe már megérkezett
Az igaz a hó még várat magára
Bár a város közepén élek magányban
Ha lehunyom a szemem látlak édes
Arcomat simogatja puha kis kezed
A fejem feléd fordítom és hallgatom
Suttogó szerelmed biztató csicsergését
Olyan békésen alvó gond, ha velem vagy
Nem kavarog semmi elmémben, lelkemben
Ha létedet érzem mindig megnyugtatsz
Hagyom szállni képzeletem feléd
Gyémánt szemeid szárnyakat növesztnek
Ha valaki megérinti kezem megismerlek
Ilyen gyöngéd érintése csak neked lehet
Lehelet csókokkal megérinted lelkemet
Lehunyom szemem, ha vakít a fény
Rám mosolyognak melegen dús ajkaid
Kezedet szorítva érzem a szíved dobbanását
A számon alszanak barna szemed vágyai
A vágyakba lobognak életünk örök lángjai
És láttam mit gondolsz, arcodra van írva
Én olvastam a lelked vágya az enyém
Megértettem mit érzel a szíved mélyén
Meghatódott pillantásodban benne volt az öröm
Azt mondtad szíved titkain, csak egyedül őrködöm
A csöndben a lobogó gyertya, egyre kisebbé vált
Nem volt többet te meg én,( erre oly soká vártunk)
Testünk féktelen táncot, ritmusokban járt
És éjfélkor a búcsút sem vártuk én öleltelek
Egymás karjaiban aludtuk át, a legszebb éjszakát
Amit nem mondtam rólunk azt mesélje el a vers
Köszönöm, hogy szerethetlek, hogy elfogadsz
Veled minden más, veled lenni szerelem és áldás
Még a színek is élénkebbek, amit te mutatsz
Jó hogy létezel nekem és mindig velem vagy.