Úgy hiányzol…
Úgy hiányzik, ahogy mi
voltunk.
Ahogy egymás ajkáról
csókot loptunk.
Úgy hiányzik a nesztelen
tekintet,
Az a sárgásbarna szemed
ahogyan rám tekintett.
Úgy hiányzik, hogy szíved
az enyémhez bújjon,
ölelkezve – csókolózzunk,
hogy esőben motorozzunk.
Úgy hiányzik, ahogy egymásért
bolondultunk, sóvárogtunk…
úgy de úgy hiányzol;
meg ahogy mi voltunk.
6 hozzászólás
Látom tudod milyen érzés ha valaki hiányzik! 🙂
Jó kis vers!
Lily
Hát igen 🙂 Köszönöm Lily
Szép vers kedves Beliliafesz!
Amikor hiányzik valaki…az szörnyű érzés. És egyben csodálatos. Vágyakozással teli, örömteli érzés, vagy lehet pont az ellenkezője, fájdalmas, és gyötrődő. A tiéd olyan szeretetteli, csodás megfogalmazásban. Gratula!
Üdv.:
Serafis
Szia!
Köszönöm a hozzászólásodat, a "Hamis Képek", című…""""műremekem""""-hez.
És már értem, miért van az , hogy nagyon tud hiányozni….
Leírtad. Nagyon tetszik!
Grati: d.p.
Kedves Serafis!
Nagyon köszönöm, hogy betértél és olvastál és ilyen kedvest írtál! Az enyém most olyan vágyakozással teli! 🙂
Kedves Dinipapa
Nagyon szívesen! Hisz így gondolom, érzem.
Annak meg mégjobban örülök, hogy tetszett, amit írtam. Jól esik. Köszönöm.