És doboltak bennem
a hiába éjek
egy kevéske lázban
valami ősi dalt,
dúdoltam hozzá,
azért, hogy ne féljek,
míg remélve vártam,
növényem fényre hajt,
de itt fekszem ma is
rejtő magba zártan,
két szó között
gondolat határban.
És
By santiagoBy santiago
1 hozzászólás
Nagyon megfogott a rövid versedbe zárt gondolat. Remélem, vége lesz egyszer ennek az állapotnak és lesz végre egy nemhiába-éjjeled!
Hanga