Egy szép őszi reggelen
csöndben azon elmélkedem,
vajon mi lehet korom,
ha már ennyit búslakodom?
Két-három hete van már,
hogy életet adott anyám.
Helyes kis csonti voltam,
mondták még féreg koromban.
Az élet ínycsiklandó:
hurka, szaftos kis dagadó.
De minden milyen rideg,
meglepett az első hideg.
Szárnyaim nehezülnek,
társaim is elrepülnek.
Elsötétül világom,
letelepszem-e virágon.
Kedves virág, mily bölcs ő,
kegyes léggyel, mint egy bölcső.
Utolsó sóhajt tennék:
Lehet szebb koporsóm ennél?
2 hozzászólás
Szegény kis légy, de a vers tetszett.
Üdv: József
Ez nagyon frappáns vers. Nagyon ügyesen megírtad. Gratulálok.
Szerettetel:
Judit