Levél a Mikuláshoz

Drága Mikulás!

Anyu azt mondta, hogy elég, ha erősen gondolok arra, amit karácsonyra szeretnék kapni tőled, s te meghallod. Eddig ez minden évben működött, de attól tartok, hogy most kicsit nehezebbet fogok kérni a múlt évi festékkészletnél.
A kislány a rózsaszín, habos szobában ült, és kereste a megfelelő szavakat.

Mint bizonyára azt jól tudod, az apukámnak az a munkája, hogy megfigyeli az állatok viselkedését, és ezt leírja. Ősszel azt az érdekes feladatot kapta, hogy a zebrákat tanulmányozza, ezért Afrikába költöztünk két hónapra. Tudtad, hogy ott még októberben is forró meleg van? És képzeld, nem csak zebrákat láttam, hanem zsirá…
Hirtelen észbekapott, szégyellte is, hogy így elkalandozott… nem akarta a Mikulás drága idejét húzni.
Megismerkedtem ott egy lánnyal, aki tudott angolul, így amikor időnk volt, sokat beszélgettünk. Vatehay azt mondta, hogy az afrikai gyerekek közül sokan nem kapnak tőled ajándékot. Be kell vallanom, hogy először nagyon haragudtam rád, de Vatehay elmondta, hogy te mindig Amerikában és Európában kezded az ajándékosztást, túlságosan jó vagy és bőkezű, így mire Afrikába érsz, elfogynak a játékok.
A kislány szemébe naiv, gyermeki könnyek szöktek.

Tudod, ők is jól viselkednek… talán jobban is, mint én. Azt szeretném kérni, hogy ebben az évben ne hozz nekem semmit. Ha lehet, akkor a többiek ajándékával is takarékoskodj, hogy mire az utad végére érsz, még maradjon.
Az szörnyű lenne, ha bárki is ajándék nélkül maradna karácsonykor!
Köszönettel:

Sarah

A lányka nagyot sóhajtott: hát sikerült elküldenie a gondolat levelet! Most már csak azt remélte, hogy az üzenet célba ért, és tényleg nem fog semmit kapni. Akkor igazán, nagyon-nagyon boldog karácsonya lesz!