Egy életre szól

Vége. Nehéz, mint minden elmúlás,
mert jöhet tűzvész, ár, tatárdúlás,
nekem azért – hiába tagadva –,
a legfájóbb a magam fájdalma.

Könnyek. E hangtalan kristálycseppek
most emlékek börtönei lettek,
s tisztára mosnak majd minden sebet,
hogy egyszer újra a régi legyek.

Leszek: más ember. Leszek: más élet.
Lehet, messze sodornak az évek,
s lehet, egyszer elfelejtem neved,

de, ha majd néha felrémlik arcod,
ahogy ajkaidat felém tartod,
tudni fogom: boldog voltam veled.