Egy ember gondtalanul haladva
a szabadba’,
vadludat látott, amint az a széllel harcát víja.
Mivel éppen nála volt az íja,
– hogy ne legyen semmi híja –
beleillesztett egy nyilat.
Így már lőhetett volna nyulat,
de őt lebilincselte a tudat,
hogy elejthet itt egy ludat.
Mint akit a vadászszenvedély megvert,
megfeszítette a fegyvert.
Úgy irányította nyila hegyét,
hogy célba vegye vele a madár begyét.
– Kérem az égiek kegyét,
hogy a ludat az asztalomra párolva tegyék –
szűrte fogai között a szót,
és közben álmodozott egy jót.
Látta magát, ahogy nézi a tűzhely előtt,
amint a lelőtt
szárnyas párolódik békésen.
– Testvérem légy résen,
még én sem
tudok elképzelni olyan lakomát,
ahol a ludat pároltan rakom át
a tányérom szélére.
Egy ilyen étkezés félére
– nincs mese –
ne gondolj te se! –
mondta a fivére, mert az jutott „eszibe”,
nem jobb-e ha a madarat a sütőbe teszi be.
Emberünk mégis párolta volna inkább a szárnyas oldalát,
és a párolt tetem fölött elénekelte volna bordalát.
Szerinte, ha egy ilyen madarat nyárs furdal át,
annál nincs rosszabb fordulat.
Mivel nem tudtak dönteni,
elmentek a falu bölcse elé önteni
a problémát: párolni vagy sütni?
Vajon kit fog a válasz a nyeregből kiütni?
Meglátszott a bölcsön,
hogy az eszét nem úgy kapta kölcsön
– Pároljátok a felét, a felét süssétek,
ne egymást üssétek!
A fivérek nem bánták meg ezt az egész heccet,
mert a bölcs válasza mindkettőnek tetszett.
Az ember, aki a nyilat hozta,
azt nyilatkozta
– Megint kezembe veszem a kormányzó rudat,
visszamegyünk és jól lelőjük a ludat.
De az égnek az a darabja,
aminek korábban a madár volt a rabja,
a szárnyast nem foglalta magába se élve, se holtan,
se sütve, se pároltan.
11 hozzászólás
Ez nagyon jó! Nagyon jók a rímek. Élvezhető! Jól írsz.
Hogy mik vannak?! Nagyon fordulatos, érdekes, fantasztikusan hangulatos!
Mennyi Romhányit olvastál?
Egyszer ősszeülhetnénk rajzfilmet szinkronizálni :))))))
Annyira tetszett, hogy átfordítottam eszperantóra. Ha érteni akarod tanulj eszperantóul! Kérem engedélyedet, hogy az eredetivel együtt közzé tehessem más fórumokon is magyar eszperantisták számára.
Vaga ulo, senzorge marŝanto
sur kampo,
vidis anseron, kiel tiu kontraŭ vento penis.
Ĉar pafarkon li ĉe ŝultro tenis,
-al tio sago apartenis,-
uzi ĝin li povis, sciis,
pro tio, tion li konsciis,
ke nun ankaŭ leporon li trafus,
sed prefere anseron li pafus.
Ŝajne lin ĉasist-pasio sieĝis,
ĉar la pafarkon abrupte li streĉis.
Birdokropo estis lia celo,
dum petegis li al alta ĉielo.
– Mi petas Sinjoro-gracon subitan,
sur tablon metitan l’ anseron stufitan!
– siajn pensojn li ne bremsis,
longe poste dezirpensis:
Sin mem li vidis antaŭ forno rigardantan
la ne garnatan
birdon, stufiĝantan, kvietan.
– Ĉu ĝin vi manĝus rijetan,
dietan?
Kutime ĝin oni rostas aŭ fritas
kaj super ĝi poste tostas kaj spritas.
Ĝi ne estas pirolo.*
Via penso estas frivolo,
do grave,
ke ĵetu ĝin brave!
– diris lia frato kaj pensis li severe,
ke la anseron en bakujon li metus prefere.
Malgraŭ tio nia vaga ulo prefere stufus tiun birdon,
kaj super l’ ansero li per valseto emfazus sian virton.
Laŭ li, por birdo estas pli bona la stagno,
ol se ĝi pikiĝu per longa rostostango.
Ili jam disputis, ne povis decidi,
fine ili iris al saĝul’ reciti
la problemon: stufi aŭ rosti?
Kiu pravas, rajtos dum festeno tosti.
Estas multaj klapoj
en la saĝaj kapoj.
– Duonon do stufu, la alian rostu,
l’ afero plej grava, ke kune vi tostu!
Do por sinpravigo okazis lanĉ-iro,
sed al ambaŭ fratoj plaĉis la konsilo.
Kiu kun pafarko rolis,
tiu tiel nun parolis:
Mi denove bone pafos,
la anseron certe trafos.
Sed en tiu areo en aero,
kie pli frue estis bird-apero,
flugis nun nek ansero, nek pirolo,
nek rostita, nek stufita. Estis vana la fervoro.
* Pirolo meritas grandan estimon. Legu pri ĝi en Vikipedio!
Köszönöm az érdeklődést mindenkinek, örülök, hogy tetszett.
Mastro jano gratulálok fordítói teljesítményedhez. Persze nem tudok eszperantóul (nem tudom, hogy fogok-e valaha), de a ritmusból, a rímekből ítélve nagyon jól sikerült. Természetesen hozzájárulok, hogy népszerűsítsd máshol is. Köszönöm.
üdv/vaj
Hát visszatértem. Elolvastam, és nagyon, nagyon tetszik. Le a kalappal…
Örülök, hogy nem énsajnálós, szerelmes, mindkettő egyszerre, vagy világrengető problémát ecsetelőelfuseráció, hanem végre egy olvasmányos vidám vers.
Megint gratu.
Virtuóz nyelvi leleménnyel teli mű. Gratulálok. Poppy
Ez nagyon szórakoztatóra sikerült. Lehet meg is tanulom:D
Tényleg remekmű! 🙂
És nekem is Romhányi jutott eszembe, kicsit (nagyon) az a stílus, mert hihetetlen jók a rímek, meglepően jók, megvan persze a “mássalhangzó-rím” is (furdal át – fordulat) – és tanulságos, mulattató történet…
Gratulálok!
Üdv
Zsázsa
Vicces, rímes, dallamos, remekmű!