csak velem zötyög
a szombatba
részeg kamasszal
és egy otthagyott
dáridó
a kikötőben már vár rám
és kéjesen sunyit
egy süllyedésre ítélt
vitorlás hajó.
A rejtelmes bulik
és szerelmek már kihültek
a partok messze vannak
vagy talán közel
ez nem a Santa Maria
csak egy Argó változat
az árbócon
torzó-énem
szakadt dzsekijében
egy Bohóc ül
és figyel.
Az ÉLet egyre
részvétlenül tombol
a víz sem lehet már
soha többé kék
– Uram merre van már az a Föld?
a beérhető nyugalom
s a jóléti nemzedék.
5 hozzászólás
Nagyon jól át tudom érezni versed hangulatát.
Szeretettel: Rozália
Köszi Rozálka.
Kedves Zazwieczky!
Remelem egyszer csak felfedezzük a Földet es a joleti nemzedeket. A bohoc jokedvet adjon es nem rajtunk nevessen csak azt kivanom !
Gratulalok, tetszik a versed.
Üdvözlettel:
hamupipö
Hát igen, az élet és minden az idő fogságában. Minden jobb is szebb is lehetne.
Gondolataid magával sodortak.
Üdvözöllek
Panna
Nagyon magával ragadtak a gondolataid, kicsit szomorkás, de nagyon igaz érzések…én is sokszor töprengek ilyesmin..
örülök,hogy olvastam, gratulálok!:)