Lezáratlan szerelem

Szerelmes verset írok
De nem jönnek szavak a számra
Hogy kezdjem el?
Nem találok betűket e világra.
Hiányzol!
Á, csapnivaló…
Szeretlek,
Ez még versnek sem volna jó!
Hiányzol, mint…
Hasonlatot keresek
Hiába szeretlek,
Ha szavakat nem lelek!
“Hiányzol, mint nap
A bimbózó virágnak
Mint nap a virágnak
A fagyos tél markában.”
Egy remek ötlet,
A nap, a nap…
A nap. Nem lehet
A napban nincs elég szeretet.
Talán a csillagok
Ti csak ragyogtok,
Majd kialszotok.
Mit mondjak, hogy el hidd
Szeretlek.
Versbe öntve nem lehet.
Nem tudom.
Hiába írnék ide
Versből vett szavakat
Nem érne semmit, mert
Középen elakadt.
Nem én érezném,
Én csak mondanám
De hogyan mikor
Nem is tudom igazán.
Hiszen szeretlek,
De nem hagyod
Nem hagyod,
Hogy kimondjam válaszod.
A válaszod:
Szeretlek.
De azt mondod nem lehet,
Nem lehet.
Szavak keringenek fejemben
Hold, remény
De te beszélsz helyettem.
Nem értem,
Mondom neked.
Nem értem miért kezded
Mindig úgy:
Tudod, én szeretlek
E szavakat mindig DE követi
Nem akarom meghallani.
Nem akarlak elveszteni
S nem akarom, hogy csak
DE szóval tudj szeretni.
Én így szeretlek,
De te nem engeded.
Nem engeded, hogy
Kimondjam, milyen
Milyen is a szeretet.
És most hol tartok?
Sehol!
Ismét csak keresek
De a kérdések
Már megalkudtak teveled.
Csak én nem tudok választ
Ezért keresem a szavakat
De ez már fáraszt.
“Az újhold is feljött már,
De te sehol.
Napkelték, napnyugták
Meleg fényében a te arcod kutatom…
Összetörted a szívem,
Ami apró darabokra hullt.
Hogy darabkái a tű fokán is
Könnyedén átférnek.”
Mily gyönyörű sorok,
Nem igaz?
De nem én érzem őket
Csak kimondom azt.
Hiszen tudod jól,
Hiányzol nekem!
S csak ha szívdobbanásodra gondolok
Kicsordul a könnyem.
Ha utolsó léptedet hallom
Utánad vágyom.
S megkérdezem azt:
Miért vagy csak álom?
Hiszen, hiányzol…
Gyere vissza kérlek
Csak egy utolsó szót
Had haljak felőled.
Ne menj el nyom nélkül
Vagy gyere vissza
Soha nem fogom tudni
Miért nem térsz vissza.
Hiányzol,
És ezt máshogy
Nem tudom mondani
Csak szeretlek
És ennyi.
Talán mondhatnám:
“A remény szerelmünk éltetoje”
De én is tudom
Hogy egy szót sem értesz belőle.
Kérlek ne menj így el,
Itt hagyva bizonytalanul.
Ne várjak rád hiába
Míg az utolsó levél is lehull.
Életem utolsó levele
S mit is értem én vele?
Semmit.
Hiszen nem mondtam el
Amit akartam
Egy elkezdett levél
Csak ennyi maradtam.
És te hiába jössz,
Ha én már nem leszek
És hiába tudod
Hogy én így szerettelek.
És hiába mondod
Hogy most már nincsen DE,
Mert belőlem nem lesz más
Mint föld és por.
S csak egy elkezdett levél
Melyben gondolkodom
S csak azt mondom
Amit más érez.
Csak pár sor,
Csak a szerelem.
Korán itt hagytál
S nem bírtad nélkülem.
DE te feltétellel szerettél
Míg én teljes szívemből
S ez lett a vesztem
Hogy nem fejeztem be
Amit elkezdtem.
Hogy nem vártalak
Mert nem tudtam
Lezárul e valaha
Az a levél
Amit elkezdtem ma…