Szétszakadok. Ez a kín leteper.
Vonszolom fájdalom-ösvény
tüskéi közt, és nem hiszem el…
éget a tűz, lesöpörném.
Rejtőzöm emlékek árkaiban,
fénybe bújok, nyári csendbe,
kutatok, tépek, hogy lássam, mi van,
hiába, a múlt nem ereszt be,
vágyom, hogy fájjon, ez lélekölő,
finom kéz forgatta pengék
újra százával bújnak elő,
most ölnek, becézgettek nem rég,
és keresem, keresem azt az okot
amiért lelkembe marnak,
és suttogom, ne tedd, csak bánni fogod
ha engedsz a múló viharnak…
elnyel az éj, fenn a fényszavú Hold,
lenn csak a csend, bújó árnyék,
fázik a fény, ne a múltat okold
ha emlékeid sebe fáj még…
16 hozzászólás
Szia!
Nekem teljesen olyan érzésem volt, míg versedet olvastam, mintha a múlt egyes történéseit a jelenből próbálnád megváltoztatni. Szóval, lehetetlen feladat. Talán, ha átértékelődne az akkori érzés … most. Nem tudom. Nagyon bizonytalan érzést sugall néhány sorod. Véleményemben én is elbizonytalanodtam. Azt hiszem, belém talált a versed hangulata. Megyek, én is megnézem, mi volt?
"…kutatok, tépek, hogy lássam, mi van,
hiába, a múlt nem ereszt be,…"
Ismét csak gratulálok, barátom.
Artúr, köszönöm, hogy olvasol, és foglalkoztat a versem. Mégegyszer köszönöm, barátom.
aLéb
Néha azt hisszük, hogy túl vagyunk a régi fájdalmakon, aztán hirtelen feltépődnek a sebek. Ezt juttatta eszembe versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves aLéb!
Sokszor elég egy szó, egy illat, egy helyzet, talán szín…s elfogja az embert valami érthetetlen keserűség. Kiválóan érzékelteted a keresett és nem talált ok miatti szenvedés árnyalatait. Veled fájtam, hisz annyiszor átéltem…
Üdv: Ria
Tetszik. Folyton azt kutatom, vajon honnan jönnek ilyen könnyedén a rímek?
Amúgy nekem az jut róla eszembe, amikor magadat kínzod, és vagdalod a sebeidet újra meg újra a múlt pengéivel. Nagy gyakorlatom van benne.
De még egyszer: tetszik!!!
Üdv, Poppy
Rozália, vagy így, ahogy írtad, és az sem kellemes, vagy frissek, és az aztán… Köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Szia Ria!
Köszönöm, hogy átélted a versem, örülök, hogy itt olvashattalak.
aLéb
Poppy, köszönöm, hogy írtál a vershez. Könnyedén? Sokat segít a ritmus.. 🙂 Köszönöm a véleményed!
aLéb
"Ne a múltat okold, ha emlékeid sebe fáj még" Szép és igaz, mint az egész vers!
Üdvözlettel: én
Köszönöm, hogy olvasol, és hozzászólsz a vershez, Bödön.
aLéb
Tetszik, mert szép …érdek nélkül szép, a maga valójában.
ne a múltat okold
ha emlékeid sebe fáj még… (ez nagyon igaz)
Barátsággal gratulálok: d.p.
Dini, köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Kedves aléb!
Süvít a fájdalom a versedből.Nem tudok megszólalni sem a meghatottságtól.
Szeretettel:Ági
Ági, örülök, hogy átment a versben az az érzés, amit itt meg akartam fogalmazni.
aLéb
Kedves aLéb!
A versedben az uralkodó hangulat a fájdalom,de nagyon szép és mély gondolatokat,érzéseket fogalmaztál meg,különösen az utolsó mondatod tetszett.
Szeretettel:Amaryllis
Köszönöm hogy olvastál, Amaryllis.
aLéb