Vártam rád és vágylak,
mint pillanat a végtelenre,
fehér, parány, szép kezedre
folyvást, s egyre jobban.
Amíg szemed végtelenjén
a mindenség néz vissza,
s lelkemet egy lobbanással
harmatként felissza,
sosem vágyom vissza.
Harmat maradok egy szirmon,
és szemedben szerelmemet
szivárványra írom…
7 hozzászólás
Nagyon szép költői képeket használsz.
Szeretettel: Rozália
köszönöm, kedves Rozália
Versed képei magukkal ragadtak!
Köszönöm, hogy olvashattalak!:)
Szép és őszinte, amilyennek eg vallomásnak lennie kell.
Hanga
én köszönöm, hogy olvastál, kedves Dóra
köszönöm, Hanga
Kedves szerelmes levélnek is beillik.