Rastlose Liebe
Dem Schnee, dem Regen,
Dem Wind entgegen,
Im Dampf der Klüfte,
Durch Nebeldüfte,
Immer zu! Immer zu!
Ohne Rast und Ruh!
Lieber durch Leiden
Möcht ich mich schlagen,
Als so viel Freuden
Des Lebens ertragen.
Alle das Neigen
Von Herzen zu Herzen,
Ach, wie so eigen
Schaffet das Schmerzen!
Wie soll ich fliehen?
Wälderwärts ziehen?
Alles vergebens!
Krone des Lebens,
Glück ohne Ruh,
Liebe, bist du!
Johann Wolfgang von Goethe
Geboren 1749
Gestorben 1832
Fáradhatatlan, szüntelen szerelem
Mély hóban, esőben,
Zord széllel szemben,
Éles sziklákon,
Át ködpárnákon,
Folyton hajt, folyvást!
Nincs semmi nyugvás!
Inkább körömben
Vágynék szenvedni,
Mint sok örömben
Űzetve lenni.
Bősz szenvedélyben
Új szívhez menni,
S oh, önlelkemben
Kínt gerjeszteni!
Próbáljak szökni?
Erdőn rejtőzni?
Szívnek nincs nyugta!
Éltemnek csúcsa,
Üdv s gyötrelem
Vagy szerelem!
Szalki Bernáth Attila
4 hozzászólás
Tegnap ismertem meg a Bábelben portálon ezt a Goethe-verset és
Kosztolányi remek fordítását. Nem hagyott nyugton… Fent olvashatjátok
mire voltam képes amatőr mivoltomban.
Nyugtalan szerelem
A ködnek, a szélnek,
száz szörnyű veszélynek,
sziklás meredeknek,
hónak, vad ereknek,
hajrá! Nekimenni!
És sose pihenni!
Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni,
ha égve a vágyban
szívhez közelítünk,
jaj, mily csodalágyan
sajdul meg a szívünk.
De hát hova essek?
Erdőkbe siessek?
Nincs béke velem.
Minden hiába!
Élet koronája
te vagy, Szerelem!
Kosztolányi Dezső
Kosztolányi ravaszul átköltötte a verset, sem a tartalomhoz, sem a formához nem volt hű. Egy szótaggal megtoldotta a sorokat, ragrímek tömkelegét használta, a ritmikát is néha agyoncsapta (Kínt gerjeszteni!), stb. Én is megcsináltam ezt a verset, a formát mindenképp hoztam… De kizárólag a német eredetit vettem figyelembe, ezért nagyon másról írok, mint Kosztolányi. A te fordításod, kedves Attila, talán Kosztolányi hatása alá került, mert több tévedése mintha nálad is visszaköszönne… Ettől még a Kosztolányi valóban nagyon lírai lett, mert remekül átköltötte, átfazonírozta az egészet!
Átalakítottam Goethét, ahogy Kosztolányi fordította!
Remélem, egyik sem forog a sírjában önkényeskedésen nyomán…
Wie soll ich fliehen?
Wälderwärts ziehen?
Alles vergebens!
Glück ohne Ruh,
Liebe, bist du,
Krone des Lebens!
"… Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni…
Hát, mond ilyet egy szerelmes????
Kosztolányi fordítva ült a lóra, és az "örömmel" szó miatt
hozott egy "körömmel" rímpárt,ami inkább vakarózáshoz illene…
Fertőző egy rímpár lett belőle…
(P.S. Persze, szado-mazo verzióban a körömmel tépés még tetézheti a szerelmi örömet…)