Megállt a világ.
Dobbanásnyi láng
Taszította ősparipa
Rút kénköves gyomraiba.
Már szív se rebben, hacsak
Nem valami rozsdás kacat;
És szúrván-vágva vonaglik,
Szántást hányva porba, ki
Számít még valamit.
A Föld szava itt
Egy apró pont, és abban
Van minden elmondható.
Egyetlen szem halkabban
Zizzen, mégis laktató.
Vérporszemek rajzolják
Mindenki festőkönyvét,
És mocskos méh-raj, hol jár
Egybeér minden könny, vér.
Megállt a világ.