Az órából már csak pár perc van vissza. Aztán kicsöngetnek, és a szünetben máris felcsendül valami ritmusos, újabb „dolgozatrahangoló”. Pörgős rock, monoton progresszív üvöltés, vagy gépi hangok. De a régi slágerek dallama is hallható. Műfajok keverednek a 15 percben a sulirádióban. Van itt rock, techno, retro, pop, alternatív, emo. De vajon mi lenne, ha a néha egy-egy helyett klasszikus is megszólalna? A többség nyilván tiltakozna. Pedig ha belegondolunk, nem is lenne olyan szörnyű. A tanárok is meglepődnének, és művelődni sem ártalmas dolog. És talán lazulást, könnyedséget, stressz-mentesebb perceket nyújtana egy-egy témazáró előtt vagy után. Talán ki kellene próbálni!
7 hozzászólás
Szia!
És úgy lett? Ki lett próbálva?
🙂
Á, sajnos nem, de sokan örültek a cikkemnek, elsősorban nemcsak a tanárok, hanem diáktársaim is egyetértettek.
Kár. Amúgy érdekes dolog. Amikor iskolába jártam, az énektanárnőm nagyon nyomatta nekünk a klásszikusokat. Jaj de nem szerettem. 25 éves fejjel pedig elkezdtem hallgatni őket. Nem állítom, hogy meg tudom különböztetni mi, micsoda? Ki, kicsoda? De egészen jó zenének tartom. Vannak azért kedvenceim, amelyeket azonnal felismerek, mintha éppen Santana-t, vagy Deep Purple-t hallanék. Ilyen például a Négy Évszak, vagy a Bolero, vagy Beethoven IX szimfóniája.
🙂
Egy próbát biztosan megérne a dolog. Különösen dolgozatok előtt lazításként.
Ahogyan mondod, ki kellene próbálni. S mi lenne, ha éppen te kedeményeznéd? Talán sikered lenne. Ami klasszikus, nem mind monoton és unalmas. Nagyon is jó, ritmusos, kellemes, dallamos klasszikust találnának, amit a fiatalok is megkedvelnének. Próbáld ki.
Szia!
Nálunk a sulirádiót egy ember működtette, ha bevittünk neki valamit, hogy most ezt már légyszi, akkor le is adta. Nem tudom nálatok hogy megy, de ha valami hasonló, akkor nem is lenne nehéz kipróbálni.
Azt hozzá kell tennem, hogy kérdés, milyen suliról van szó, mert vannak olyanok, ahol biztos komolyan elleneznék, de azt írtad, hogy mikor felvetetted diákok is helyeselték, szóval miért ne?
A rock meg a retro zenével, régebbi slágerekkel nem is lenne gond, viszont sírva tudnék fakadni még a diszkóban is, mikor felzendül Banderas gitárakkordja, és amikor már ráállna a szám, hogy elkezdjem énekelni a Mariachit, elakad a zene, és jön a technováltozat. Egész biztos, hogy ezek a csak ritmust végtelenségig monotonon üvöltő "zenék" tudat alatt iszonyatos rombolást végeznek, nem véletlen, hogy ennyi ütődött, agresszív gyerek van. Sajnos… A klasszikusok ellen nem biztos, hogy lázadnának a diákok, csak ha lehet, ne requiemeket tegyenek be, és ne is Bachot, mert az amilyen nagyszerű, olyan lehangoló:) De egy vidám Mozart, egy érzelmes Schumann, vagy Smetana Moldvája szerintem bárhol tetszést aratna (legfeljebb nem ismerik be, mert "ciki":)