Jöttök, Vándor, látom, itt vagytok már.
Hogy? Igen, sajnos itt még a nyár
is szürkébb. A lakótelep ilyen:
szürke, monoton, olyan semmilyen.
Hogy költözzek vidékre? Nem lehet!
Azt nem! Tudom: ti ezt nem értitek.
Ti ezt nem érthetitek, nem, soha,
veletek nem volt a sors mostoha,
mert ti zöld kertet kaptatok, Vándor,
kaptatok virágokat és bárhol
jártatok, alattatok puha föld,
körben fák, vízpart, és minden zöld. Zöld!
Ti nem érthetitek! Nézzétek ott,
azt a kis kiszáradt, satnya bokrot,
azt kérditek: „ezek erre büszkék?”
Igen, mert ott a bokron a tüskék
véresre sebeztek engem. Nézem:
a seb elmúlt: de az emlék még nem.
Hegyek? Nincs, csak ezek a kis dombok.
Nekem, mint a Hargita. És mondok
valamit: ha pár ujjnyi hó esett,
összegyűlt itt minden helyi gyerek,
és csúszkáltunk, örültünk, boldogok
voltunk. És… nem változtak a dolgok.
Könnyezek? Lehet. Talán azért, mert
nekem csak beton jutott fű helyett.
Vagy mert lesajnálva néztek engem,
és azt mondjátok: „Menj! Menj el innen!”
Nem érthetitek! Higgyetek nekem:
ez a szürke föld itt a mindenem.
Már mentek is? Menjetek. Nem bánom.
Én maradok. És marad a járom
vállaimon: hogy csak ennyi jutott.
De bárhova sodor a szél, tudod,
Vándor, én mindig csak ide vágyok.
Boldog vagyok itt: nevetek, látod?
5 hozzászólás
Én értem 🙂 Nagyon értékes tulajdonság az, amikor valaki akár a "szürke, monoton, akár semmilyen" közegben is megtalálja a szépet; mert bizony rejlik ott szépség és boldogság, csak figyelni kell… Tetszett nekem ez a vers nagyon!
Üdv: barackvirág
Tetszik a versed, elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália
Mély érzések… a haza a szülőföl,,, a betonrengeteeg, a fájdalom mind mind másnak lehet csúnya és szürke, de neked ki ott születtél, minde betontömb egy darab az életedből…
Tetszett a versed
szeretettel
Anikó
Szia Arnordre!
Először is, nagyon át tudom érezni a mondanivalódat.
Én majdnem az egész életem ilyen betonrengetegben éltem le egy nagyvárosban, de néhány éve kis faluban, kertes házban lakom.
Néha kicsit szégyellem magam, mert kegyetlenül visszavágyom a városi környezetbe és ezt sokan nem is értik, hisz egy lakótelepen élni minden, csak nem ideális.
De valójában nem is a környezet számít maga, hanem az emlékek, a barátok és összességében a szülőföld.
A vers maga nem tökéletes,van benne ritmikai hiba, de a mondandó a lényeg.
Üdv::Tamás
Tetszett nekem ez a vers, átérzem a gondolatát. Éltem én itt is, ott is, és már tudom, mindenhol jó, ahol boldognak érzed magad, ahová az emlékek, barátságok fűznek. Ez a hazaszeretet is.