Délibábot oszlató eszmélet,
Időt tágító hetyke perdülés,
Alaktalan nyomoraid elé tett
Navigátor; toll-könnyed repülés.
Elme-kutató rém-furcsa kaland,
Tiltott gyümölcs-ízű szenvedély,
Italba szórt csipet Bölcsek Köve…
Kegyelem tava – vize tiszta, mély…
Az EGY-nek lilán tündöklő öve…
6 hozzászólás
A megbocsájtás… az egyik legszebb dolog a világon, és vele együtt a szeretet. Mindkettőt felfedeztem a soraid között. Igazán költőien szép a versed!
Szeretettel: barackvirág
szia!
A lélek és test örök harca, mely szerint valamelyik
mindig többre-másra vágyik, mint amit a racionalitás
megenged neki.
üdv
leslie
Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, kedves barackvirág!
Szeretettel: Ria
Kedves leslie!
A szabadság a lélek elemi természete, valóban, s így vagy úgy, célját időnként eléri…
Köszönöm hozzászólásod!
Üdv: Ria
Ennek őszintén örülök, kedves Rozália, és köszönöm!
Szeretettel: Ria