Rohan a világ.
Rohan az idő.
Rohanok én is.
Elkövetünk ezer hibát,
olyanokat miktől
az ember életét félti.
Rohan az élet.
Rohannak a léptek.
Rohan minden.
Magadtól magad félted,
a műló időt visszakéred,
és még hiszel.
Rohan a tudás.
Rohan az érték.
Jó és rossz. Elmúlás.
Szomorú vérzés,
könnyidben ég még.
Rohan a világ.
Rohannak a léptek.
Rohan az érzés.
Alapok a hibák
és hiába félted
az igazi létet.
Rohan minden.
És véget ér.
3 hozzászólás
Tetszett a versed, de igazán barátilag ajánlom, hogy a munka föltétele után is el kell olvasni még legalább egyszer, hogy ne maradjon benne hiba. Biztosan csak elírás a következő kettő: a műló időt – és könnyidben ég …
Szeretettel: Kata
Egyszer véget ér minden, de addig élünk, és rajtunk is múlik, hogyan.
Szeretettel: Rozália
Egyszer véget ér minden. Valóban. De van egy vég, amit nem lehet tetőzni. Amikor a régi üvegkép összetörik és hiába probálod menteni, nem tudod. Mert akárhogyan probálod összerakni, megfogni; minden darabka égetve mar kezedbe és azok a sebek nem gyógyulnak be, talán sosem.