Elhagyott gerleként áll búsan
Hull, csak hull rá a rengeteg hó
Megdermesztve remegő ajkát
Szívére verve jégbilincset
Kit szeretett, vissza már nem jön
Tudja, Ő most már soká marad
Csillogó jégösvény fut a földön
Jelzi csillagfényben párja útját
E világ kifordul négy sarkából
A ködbe veszik közös életük
Kétségbe esve csikordul a tél
S szörnyű hideggel a földre kúszik
Fagyos éjszakán üres lett a ház
Idén nem lesz nála karácsony
Megannyi gondolat, érzelem
Mit elébe fúj e hólepte táj
Sok dolga lehet a teremtőnek
Mindenkivel ő sem törődhet
Megérti, mit is tehetne mást
De, oly sötétek most az esték…
Keresztutak zord magányában
Valahol éji madár zokog
Ha a szeretet fénye ki alszik
Lelkébe örök bánat költözik
2 hozzászólás
Mély szomorúság hatja át versedet. Aki egyedül van, annak borzasztó a karácsony. Jól visszaadod ezt a hangulatot.
Szeretettel: Rozália
Kedves Manna!
Gyönyörű és mély gondolatokat rejtettél a versedbe. Hibák akadnak benne. Azt pedig úgy küszöböld ki, hogy mielőtt feltennéd, tedd föl a nyelvhelyességi ellenőrzésre. Az kimutatja a hibákat. Pirossal jelzi a helyesírási hibákat, és zölddel a szóközhiányt, írásjel- és kis-nagybetű hiányát, vagy annak ellenkezőjét. Sajnos, ezek lerontják a vers értékét. Ezért ügyelni kell arra, hogy hiba nélkül kerüljenek föl a verseid és prózáid.
De maga a vers, az anyag, a gondolat igazán arra vall, hogy érdemes a költészettel foglalkoznod.
Szeretettel: Kata