megrázta üstökét,
Holdpihék szálldogáltak,
belőle szerteszét.
Alakot öltöttünk ketten,
s az éj leple alatt,
kacsintottál egyet,
s a hintalovadat
sebesen felnyergelted.
(kicsit kócos voltam)
Lábad kengyelbe tetted.
(fáztam, de nem szóltam)
Huncut kis paripánkat,
éccaki szél dobálta.
Láttunk éjféltájat,
alattunk a homályba.
Nem volt rajtad cipő,
rajtam nem volt párta,
mégis benyargaltunk,
a híres Tollasbálba.
10 hozzászólás
Megint csak elvarázsoltál.
Érdemes kalandoznom éjszaka.
Köszönöm. Wolf
Szia!
Nincs is a Tollasbálnál jobb. Ötletes vers.
Szeretettel: Rozália
Nekem ez most kicsit furika.
De anyukám nekem is sokszor mondta esténként, hogy irány a tollasbál. 🙂
Üdv, Poppy
Köszönöm, hogy olvastátok!
Kedves Poppy, lehet, hogy túlságosan álmos voltam, amikor íródott… 🙂
Üdv: Gyömbér
szia Gyömbér!
Érdeke vers…
… bennem olyan érzést keltett, mintha
egy látomás lenne.
grat
leslie
Igen leslie, valami olyasmi…:)
Köszönöm. Gy.
Mit ne mondjak, a vége meglepett:)
tetszett nagyon
grat
Így kalandozni…
álom lovon szállni…
Ilyen kedvesen leírni…:)
Nem az a tipikus "Gyömbéres",
mégis megkapó,
ez az éjszakai kalandozás!
Gratula!
Kedves Dóra, András és Félix, örülök, hogy olvastátok, és köszönöm a hozzászólásaitokat!
Üdv: Gyömbér