Láttam szívemet üveg mellkasomban,
áttetsző volt és vadul dobogott,
vér piroslott, Nap sugarában,
s benne a szerelem lángja lobogott.
Óvtam törékeny testemet,
benne kristályszívemet,
mégis, valami megkarcolta
és a vékony repedésen, elillant a szerelem.
Egy hazug szó, megcsalt remény
és a piciny karc tovább hasadt,
elszivárgott a boldogság, mint tűnő nyeremény,
s a játékban a vesztes, egyedül maradt.
9 hozzászólás
Szia!
Valahogyan így történik, amikor egy apró repedésből hatalmas hasadás lesz. Amikor egy apró mozdulat, vagy szó, egy történés mindent, de mindent megváltoztat. Viszafelé is hat, mit ahogyan a repedés is mindkét irányban fut tovább. Nagyon jó. Gratulálok!
Üdv.
Kedves József!
Ez a vers nagyon kifejező. Már a cím magával ragadott! Igaz; néha egy aprónak tűnő karcolás is elvezethet a magányig… bár ne lenne így…
Üdv: barackvirág
Kedves szhemi!
Nagyon érzékletes és szomorúan szép e versed!
Üdv: Ria
Kedves Szhemi!
Nagyon szépen tudod ábrázolni, a szomorúságod. Legyen szebb napod!
Barátsággal Panka!
Szép a versed József. Ma már hatékonyan javítják a szélvédő őveg sérüléseit is.
Kívánom, hogy mielőbb találjál rá egy "szakemberre" aki a Te sérülésed is redbe teszi, s bevágja oda, ahová való a mult szép emlékeineki tárába.
Üdv. Wolf
Kedves József!
Költői kifejezése a szerelem elillanásának. Nagyon szép vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Artur, Barackvirág, Wryan, Panka, Wolf, Rozália!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasta.
Tudom, hogy az a karc, repedés még be forrhat, azon vagyok.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Bár szép versed tényleg szomorú, azért kívánom, gyógyuljon be hamar a repedés, s éledjen újra a lángod!
Üdv: NoDeNem De Baar
Kedves NoDeNem!
Azon vagyok.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József