Ormányom az ékességem
Mondogatta az elefánt
Ilyen nincsen senkinek sem
Nem terem az almafán.
Ó te, ó te! Bősz elefánt
Az én kincsem a legszebb talán
Két púpom a büszkeségem
Szólt a teve sértődötten.
Irígykedtek egymásra tán?
Szólalt meg kérdőn a zsiráf.
Nyakam hosszú, szinem tarka
Mégsem tartom magam nagyra.
Kössetek hát ti is békét
Hisz mindkettőtök egyformán szép.
8 hozzászólás
Hmm…:-) Ez az emberi állatkertben is történhetne így, de az emberek nem olyan bölcsek, mint az állatok. ugye?
Kedves Imre!
1000+1 gratula. Ki kéne addni a gyerekverseidet, valami klassz illusztrációval.
Kedves Virág és Letícia! Hát, hogy az emberi bölcsesség sok esetben
mit tartalmaz és építő-e, lehet rajta elmélkedni, de az biztos, hogy nem minden esetben helyes irányba tart.
Köszönöm, hogy elolvastátok és köszönöm a gratulációt.
Üdv.: Túri I.
Nagyon aranyos lett ez a vers, azt a hiszem a nők tanulhatnak belőle, mert igencsak híúak,és irigykedők vagyunk…elgondolkodtatott!
Kedves Hayal! Köszönöm a látogatást a lapomon. Örűlök, hogy tetszett ez a kis vers.No a hiúságtól mi férfiak sem vagyunk távol, csak mi nem szeretjük bevallani.
Üdvözlettel: Túri Imre
A bölcs és szerény zsiráf:)
pedig, hogy fenn hordja az orrát?
Kedves Imre!
Nagyon aranyos, tetszett! A kislányom ha nagyobb lesz, megismertetem vele a verseidet!
Kedves Kádár Kata! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a gyermekverset és hogy tetszett, annak örűlök. Üdvözlettel: Túri I.