Telnek a napok, hetek, hónapok
Mindenki kérdi, s mondom jól vagyok
Már nem hull a könnyem olyan hamar
Már nem jön -nevedre- agyamra zavar
De azért még fáj, itt, legbelül
És még megsiratlak, néha, egyedül
Csak a szívemben hordom hiányodat
Mit arcom, hangom, kedvem, már nem mutat
Csak néha, üt rajtam egy nagyot
S csak ilyenkor érzem: magam vagyok
De telnek a percek, az órák, a napok
És egyre ritkábban súgja a szél: Veled vagyok!
8 hozzászólás
Ez így van…
Az idő minden sebet begyógyít…
Szépen megírtad.
Gratulálok!
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel:Selanne
Az idő a legjobb gyógyító, szép versedben csodálatosan leírtad.
Szeretettel: Rozália
eltalált gondolatok. tetszett!
Köszönöm nektek, hogy olvastátok, és a kedves szavakat!
Nem értem, hogy idáig hogyan nem vettem észre.
Nagyon tetszik.
Gratulálok. Wolf.
Ez egyszerűen gyönyörű! Az érzet, amit keltesz és maga a vers is (technikailag) nagyon nagyon jó!
Üdv: Gergő
Nagyon szépen leírtad 🙂
Gratulálok!