dühödten karmolva kutattam hol van a kiút
törten – gyötörten mint kit a szerelme alázott
próbáltam temetni a meg sem született fiút
alázat nélkül köptem le a hunyorgó eget
a kék világra fröcsögve bánatos sóhajom
rám sújtott a fény s csuklómban éreztem a szeget
halni vágytam végtelen – nem maradt más óhajom
szendergőn – szótlan mint kit a föld kivet magából
órákig néztem önmagam: az önzőt – a hiút
s össze-
rezzentem
a szél
minden
borzas
szavától
de tudtam
kifelé kell
mennem
ott van
a kiút
15 hozzászólás
Kedves Hanga, kitartás!!!
Szeretettel: barackvirág
Annyira gyönyörű lett. "Alázat nélkül köptem le a hunyorgó eget" Nem találok szavakat 🙂
barackvirág, köszönöm, igyekszem!!
Mystique, neked is köszönöm, hogy nálam időztél!
Hanga
Művésznő!
Most duplán festettél a szavakkal! A második versszak képe … Szép.
:-)))
Kedves Hanga!
Ha megvan a kiút, akkor nincs baj.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Mint mindig, most is nagyon tetszett a versed.
Gratulálok Kedves Hanga!
Üdv. Wolf.
szia Hanga!
…egy nagyon nehéz és hosszú út képét festetted meg…
ölel
leslie
Ezt az utat én vég nélkülinek érzem, de talán egyszer belefut valami másik, jobb útba. Köszönöm a hozzászólásaitokat!
Hanga
Kedves Hanga!
Van kiút, csak sosem szabad feladni! Szép vers!
Szeretettel: Rozália
Rozália köszönöm, most inkább úgy érzem, az az út a kiút, amit épp járok, csak épp göröngyös és sokszor szegi kedvem. De bízom, hogy egy idő után simává válik.
Hanga
Ennek a versnek olyan a képe, mint amikor a szellem kiszabadul a palackból…
Talán nem véletlenül!
Grat.
Gy.
Talán nem, kedves Gyömbér, köszönöm!
Hanga
Kedves Hanga!
Versed olvasása közben gyakran megálltam, újraolvastam egy-egy kifejezést. Mindannyiszor újabb s újabb gondolatom támadt. Csodálatosan tudsz tömöríteni, az ellentétek vibrálnak, fröcskölnek a színjátékok.
Eszembe jutott egy általam rég lejegyzett mondat (szerzője ismeretlen számomra):
Életünk során azt a legnehezebb megtalálnunk, hogy mely hidakat használjuk és melyeket kell elkerülnünk.
Örülök, hogy Te rátaláltál a kiútra, mely elvezet a lehető legjobb felé. Optimizmus s erő, akarat lendít mindig tovább, ha tévútra tévedünk a göröngyös élet vonalán.
Gratulálok szeretettel:-Jucus, psszt!))
Nagyon szépek a soraid, a forma is találó…mély, elgondolkodtató írás ez, mindannyian a kiutat keressük, és mindannyian önzőek, híúak vagyunk..ettől fájó, és lélekbe markoló a versed. Örülök, hogy olvastalak.
H.
Hayal, mindig öröm számomra, ha értő és érző olvasót találnak meg a szavaim, köszönöm!
Hanga