Ma már tudom: örökké csak könny leszel,
egy soha át nem élt emlék,
pedig balgán hittem nemrég,
hogy az álmok vizén felém evezel.
Mikor megcsap a szomorúság szele,
a félelem belém remeg:
álmaink mások élik meg,
s mi mások álmaiba halunk bele.
Ma már tudom: örökké csak könny leszel,
egy soha át nem élt emlék,
pedig balgán hittem nemrég,
hogy az álmok vizén felém evezel.
Mikor megcsap a szomorúság szele,
a félelem belém remeg:
álmaink mások élik meg,
s mi mások álmaiba halunk bele.
4 hozzászólás
Kedves Atilla4
Érdekes. A bánat, a fájdalom, az mindig szebb szavakat, és jobban megérezhető gondolatokat tud belőlünk kihozni, mint az öröm és jólét. Ez igy van rendjén. Ha mi már szenvedünk, akkor jó esik ha valaki rá mondja, arra amit csináltunk, hogy szép. A te versed is szép. Ez mutatja azt, hogy valaki fájdalmat okozott neked. Ez nem vígasztalás, hanem tény.
Üdv Toni
"hogy az álmok vizén felém evezel."
Tetszett a versed.A gondolat és a forma is.
Gratulálok!
Egyetlen csillogó könnycseppbe burkoltad a szomorúságot… egyszerűen és nagyon szépen megfogalmaztad!
Üdv: barackvirág
Köszönöm!