Nő és férfi, avagy kutya-macska barátság

Örök a téma: nő és férfi, na és a barátság. Hallok halk felhorkanásokat: „Egy nő és férfi között barátság? Soha. Olyan nincs.” Mások persze vélt, vagy valódi bajuszuk alatt mosolyognak, felidézve ilyen jellegű barátságokat. Hm, én nem tudom a teljes igazságot, de valahogy olyannak érzem ezt az egészet, mint a kutya-macska barátságot. Hihetetlen, hogy létezhet, de ha mégis, hát az bekerül a legendáriumba.
Ha „nő”-t mondok, a fenti állatfajok közül egyből a macskára asszociálhatok, hiszen kecses, néha kényes, doromboló, pajkos, simulékony és persze a szeme mindent elárul.
Ha „férfi”-t mondok, asszociálásom a kutya felé fordul. Hiszen ő az otthon őrzője, bátor, harcias, odaadó, erős, bár néha harap.
De az igazságot, ott mélyen, legbelül egészen másképp érzékelem. Egy öreg barát szavaival élve: a kutya azért létezik, hogy szeresd, hogy minden feltétel nélkül szeressen, hűségesen. A macska pedig, ha szerencsés vagy, elfogadja a szeretetedet, gondoskodásodat. Hűsége pedig viszonylagos, bár csatangolásai után általában dorombolva visszatér.
És itt fordul át bennem az a bizonyos kocka. E tulajdonságok alapján inkább a nő a kutya. A lény, aki szeretet nélkül képtelen élni, ám tud feltétel nélkül, a megalázkodásig szeretni, még akkor is, mikor már kirakták a képzeletbeli sztráda szélére. A férfi pedig, ősi ösztönéből eredően inkább egy vadászó macska, persze a határok, illetve azok átlépései bátorságától függenek. De a szeretet nem létszükséglet, legalábbis nem kell azt mindenkinek tudnia. Elfogadni el lehet, de nem mindenáron.
Nekem vannak férfi barátaim, legalábbis én annak gondolom őket. Ezek szerint lényem is lehet egészséges hímneműek barátja, remélhetőleg.
De ez a kutya-macska ügy akkor is itt ugat, és itt dorombol bennem. Mert jól szeretni nagyon nehéz. Általában vagy sok vagyok, vagy túlontúl kevés. Jól szeretni és szeretve lenni vágyik mindenki, ha nő, ha férfi, ha kutya, ha macska. Mert senki nem akar örökké egy lenni a sok közül. Vágyunk: ebben a kutyavilágban, a sok barát között kicsit egyetlennek lenni.