A kövér barázdált földeken
Minden évben megterem
A krumpli, a szőlő, a búza,
S a paraszt csak húzza-vonja
Az ekét, a barázdába belevés.
S lesz krumpli, szőlő, búza,
Friss kenyér,
Melyet az asszony
Ha hazaérsz, eléd rak,
Te kapsz egy ízes csókot,
S egy apró bókot dobsz felé.
Így ment ez a világ kezdetén,
S ma is így mehetne.
Az ember így húzza-vonja az igát
S igazát keresi és kutatja
Hogy megmutassa:
A krumpli, a szőlő a búza
Ma is odahúzza a földhöz,
Mely börtön, de életed is
Melyben élted itt
Múló, egyetlen,
Összezúzott életed.
6 hozzászólás
Ez a vers tényleg igaz, és sajnos mindig is igaz lesz a mondanivalója! Nagyon dícséretes, hogy valaki ilyesmire is felhívja a figyelmet!
Tetszik a versed. Úgy érzem, nem tudom, hogy valóban így van-e, hogy az utolsó sor valami féle többlettartalommal rendelkezik… nem egyszerűen a "napi" gondokról van szó…
Üdv: Gyömbér
Kedves Szandra és Gyömbér!
Örülök, hogy megfogott benneteket a vers, s valóban, azt gondolom én is, hogy minden történés, dolog, és létezés mögött egész biztos többlettartalom van. Nem pusztán az az élet, amit látunk, tapasztalunk érzékelünk belőle, valami több és ösztönös mint a napi gondok összessége.
Üdv: Gergő
Bravúros belső rímek, szép összecsengések. Az utolsó három sor nekem kicsit zavaró halmozás: élted az életedben az életed. Talán itt lehetne valamit módosítani, pl:
"Mely börtön, de életed is /Egyben, kegyben és/ Szégyenben hord/ Összezúzva, felemelve."
Szia: én
Szia!
A paraszti élet valóban kemény, de egyben az életben maradás záloga is. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm a hozzászólásokat!
Gergő