Hűs fuvallat lengi át napunk,
márciusnak idusán vagyunk.
Visszatér egy szellem akkoron,
átsuhan vén pesti partokon.
Hűs fuvallat lengi át a tájt,
átérzünk ott mindent ami fájt.
Magyaroknak, sorsa mit hozott…?
közben mennyi álmunk megkopott.
Talpra magyar! – zengnek a szavak,
visszhangzanak az ősi falak.
Hol egykor, régen Petőfi szavalt,
újra halljuk a Nemzeti dalt!
Az ős szellem még szívünkben él,
mert a magyar mindig hisz, remél.
Lobogj zászlónk, talpra áll e nép,
és lesz jövőnk, ami újra szép!
Ne tűrjünk el soha rabigát,
úgy szeressük a magyar hazát!
Talpra magyar! – suttogja a szél,
van új tavasz és van új remény!
Debrecen, 2009. 03. 06.
6 hozzászólás
Reménykedjünk! Magyarnak lenni bár most nehéz, a szív mégis a hazáért beszél!
Köszönöm, hogy olvashattalak:
Szeretettel.Selanne
Kedves Alberth!
"Engemet az a vers annyira meghatott, hisz tudod mennyit szenvedtem azért, mert nem vagyok "igazi magyar". A versében leirt gondolatok, emlékeztetett arra a nagy bünömre mikor akkor azért a kijelentésért, minden magyart egy kalap alá vettem. Megérdemeltem.hogy valaki visszavezessen a helyes útra. Ezt Teriel ma elérte."
Ezt irtam ma Selaennenek Teriel verséröl, De ami hihetetlen hogy egy nap, kétszer is megkapom a megérdemelt büntetésemet.(ami egyben örömöt is adott) Mert a versedre ugyanazt tudnám irni mint Terielnek, csak a nevet kellene megváltoztatnom. Ugy látszik, most magamat is hozzá veszem, mi magyarok még nem vagyunk teljessen elveszve, mig vannak ilyen gondolkodású emberek. Köszönöm a jó útra vezetést.
Üdv. Toni
Kedves Toni!
Üdvözöllek a hozzászólók között! Mi magyarok fogjunk össze, bármily ég alatt is születtünk, avagy lakozunk is! 🙂
Miért lenne neked bármilyen, vagy akár jelképes ,,bűnöd" is? 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Selanne!
A reménynek kell élnie legtovább, s a magyarság örökkön megmarad! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Ha elolvasod a versemet" Ez vagyok én" akkor látni fogod, mi az én "Bűnöm". Amit, annyiszor a fejemhöz vágtak: Ó, hát én azt gondoltam maga igazi magyar!!!
Huszohatéves koromig, lehettem volna automatikussan "Jugó", most pedig már több mint negyven, éve svájci, és annak ellenére még mindig magyarnak maradtam. Ezért teszem fel sokszor a kédést: Ki az igazi magyar, és az csak a szűlőhelytől függ, hogy valaki az legyen?
üdv. Toni
Kedves Toni!
Olvastam a versedet, s annak alapján írtam alább a válaszomat. Tudod, az emberek nem egyformák. Ki ilyen, ki olyan megállapításra jut. Azonban a lényeg az, hogy mindig vannak igaz magyarok, akik nem annak alapján ítélik meg nemzetünk tagjainak identitását, hogy hol lakik. A sors vetheti az embert bár idegen földre, lélekben mindig magyar marad, én tudom. Szerintem az a magyar, aki annak érzi magát, s vállalja is a magyarságtudatot. Nyugodj meg, te legalább olyan magyar vagy, mintha el sem mentél volna. 🙂
Üdv.: Alberth