Mit keresek én e földön,jó Uram?
Szólj,válaszolj,ne hagy igy,kérlek.
Oly idegen,oly furcsa ez a világ
Ments ki,fáradt lettem,ennyi csak mit kérek.
Nem most kellett volna jöjjek e világba.
Itt nem figyelnek rám,gúnyosan nevetnek.
-furcsa ez az alak s amit ir csak harag –
Fásult,kihalt lelkek, nem dalolok többet nektek!
Miért nem kéritek azt amit én érzek?
Csatát nyernénk együtt,ha hallgatnátok rám.
Búcsúzok,végeztem,száz sebből elvérzek,
Álmotok,vágyatok már nem tartozik rám!!
6 hozzászólás
kedves székelyke!
Remélem versed irásának idejében, ez csak egy átmeneti lelki álaptod volt, és miután leirtad, jobban érezted magadat, és az életröl is egy más, jobb benyomásod lett. Ez én csak azért irom, mert én is gyakorlatbol ismerem. Ha leirok valamit ami nem tettszik akkor utánna könnyeb, csak az elejében azt nem tudtam negérteni, miért nem érti azt amit leirok más is ugy meg mint én. Közben rájöttem, hát nem is értheti meg, mert ő nem abban a helyzetben volt amikor a versemet olvassa, mint én amikor irtam,
Mindenféleképpen minden jót kivánok, több ilyen szépen megfogalmazott verset, csak persze, egy más vidámabb, vagy szerelmessebb témával
üdv. Toni
Köszönöm ,igen ,igazad van.
Szia!
Keserű, csalódott, kicsit haragos vers, de azért jól értjük, azt hiszem, mindenki átment ilyen perióduson. Csak a 8. sor túl hosszú, és ez kicsit megtöri a ritmikát, lendületet.
Üdv, Poppy
Köszönöm ,kedves Poppy.
Életkorod ellenére túl pesszimista vagy.Annak idején a zsögödi Nagy Imre festőművész – néhai lelki atyám-arra tanított: hogy az ember amíg fiatal addig a vas is megolvad a kezében.Viszont ha valami fáj azt írd ki magadból,mint ahogyan most is tetted.Grt.Z
Valóban csalódottság, keserűség érződik a verseden, de annál
észrevehetőbbek a benne rejlő mély érzések.
Tetszik nagyon, örömmel olvastalak.