árnyék borul a tájra.
Esti fények délben…
mi történik a világgal?
Mintha megsüketült volna a természet
pillanatokra némaság,csend.
Most béka kuruttyol valahol,
két kakas hangosan kukorékol.
Dél van egyáltalán, este van,vagy hajnal?
vagy egyszerre van most minden napszak?
Ez itt a mindenben-minden?…
Gyönyörű ahogy a rózsás hajnal délben kel keleten.
Ki képes ezt a csodát végrehajtani
napsütötte égre éjsötétet hozni?
Az égbolttal mintha játszana,
A varázslatnak vége, volt-nincs éjszaka.
Ragyog az aranyló Nap ezer sugarával,
barátsággal megint az egész világgal.
Felfogni nem tudjuk e csodát
de szeretnénk tudni mindennek az okát.
18 hozzászólás
Szia!
Amikor én átéltem, hihetetlen dolgot észleltem.Kint voltunk a barátainkkal a faluvégi vadászházban .Ott töltöttük a napot, szerettük volna együtt átélni a napfogyatkozást.A házzal szemben volt egy villanyoszlop aminek a tetején lakott egy gólya.Amikor sötétedni kezdett, a gólya a csőrét bedugta a szárnya alá.Aludni készült.Misztikus volt számomra minden.Az érzés, hirtelen úgy éreztem szédülök…Ez jutott eszembe a versedről.A versedben nagyon jól érzekeled, és hát igen , csoda!Jó megélni csodákat:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Hova!
A verset, a természet csodájárol, nagyon szépen megirtad. Az utosó sor az ami, az oka annak hogy ma minden igy van.Ma a csodát egy tanult modern ember nem akarja elismerni, mint ahogy az orvosi tudomány sem ismeri el a számára megmagyarázhatatlan gyógyúlást. Ma az emberiség, minden utánna kérdez. Mindig az akérdés, miért, miért, miért? Hányszor megtörtént az életünkben, mikor azt montuk: De jó, hogy nem tudtam mert akkor… Elégedjünk meg vele hogy igy van. Egy ember legértékesseb tulajdonsága az, ha megtudja külömböztettni, hogy ez igy van, nem tudok ellene semmit sem tenni, ez pedig azért van igy mert nem tesz ellene senki semmit, és én vagyok az aki látja, itt valamit tenni kell, és tesz is valamit. Örüljünk a versednek egyszerüen mint én, melött elkezdem filozofáni. És most újbol a versnek fogok örülni
üdv. Toni
valóban csoda a napfogyatkozás
jól megírtad
gratulálok
Kedves Selanne!
Mit szólsz, már tíz éve lesz ,hogy átéltük azt a rendkívüli érzést.Én is barátokkal voltam akkor de itthon a falumban.Most,hogy olvasom írásodat eszembejutott ,valóban olyan szédülés féle érzés volt rajtam is.Hát ebben az életünkben ezt már újból nem valószínű,hogy megtapasztaljuk.Bár vannak csodák…ki tudja mi vár még ránk.
Szeretettel:Valéria
Kedves Toni!
Örülök a hozzászólásodnak és a fejtegetésednek is,egyetértek veled.No és arról még nem is írtam soha,hogy amikor a honvágy miatt elkeseredsz ezután ez jusson eszedbe:–bárhol a világon ha az égre nézünk ugyanazt a Napot,Holdat ,csillagot látjuk mi is.Ha így gondolod akkor otthon vagy az egész világban,sőt veled vagyunk mi is valamennyien akik ismerjük/ilyen módon/szeretjük egymást.Ez is csodálatos.
Szeretettel:hova
Kedves András!
Örülök,hogy olvastad írásomat.
Üdv:hova
Kedves Hova!
Nem szivessen, de ellenk kell mondanom annak amit irtál. A helytet a következő: Mi minden évben, egyszer, vagy kétszer megyünk haza. Mikor otthon vagyunk akkor mindig a nénémnél vagyun, ők maradtak a szülői házban, Az első években csúfolodtak velem, az évek hosszú során azonban megszokták, válasz mokor este valaki megkérdezi:Hol van Anti? A válast mindig ugyan az: Nézi a csillagokat. Ez azt jelenti, gyerekkorom óta, mikor valami béntott. kimentem a ház mögé, lefekdtem a fűre hanyatt, fejem alá tettem a kezeimet és néztem a csillagokat, A nagy göncöl szekér, kicsit balra a fejem felett, hozzám oly közel volt. Itt kinn, egéssze a jobb odalamra kell fordulnom, és az az érsésem sokkal messzebb van tőlem mint otthon.
Kedves Hova!
Nem fért el minden egy válaszban, itt a hiányzó része.
Ezért, mikor otthon vagyun, és csillagos az ég, olyan jót fekszem kinn az udvaron, a csillagok ott vannak a helyön mint mindig, én csak ott vagyok "ITTHON" Most már negyven éve mindig ugyanaz. és itt hiába próbálom, nyugágyat is vettem a fejem alá puha párna, ez nem az.Ez itt van, ésnem otthon. Remélem megértesz.
üdv. Toni
Szia!
Én is láttam a napfogyatkozást, csodálatos volt.
Szeretettel: Rozália
Kedves hova!
Csodálatos dolog a természet! S te fantasztikusan írtál róla! 🙂
Öröm volt olvasni!
Üdv: Lady Nairi
Kedves Rozália!
Köszönöm,hogy olvastad a versemet .Ugye milyen jó visszaemlékezni.
Szeretettel:hova
Kedves Lady Nairi !
A természet valóban csodálatos,és te is csodálatos vagy,hogy elismerően szólsz az írásomról.Köszönöm.
Szeretettel:hova
Toni-Toni/
Hajthatatlan vagy, nem tudlak meggyőzni.A Te vágyódásod a HAZA iránt nagyobb mint az én meggyőző erőm.Igazán nem is akarlak meggyőzni,inkább vígasztalni szerettelek volna mikor azt írom ott is ugyanazt látod.Az égitest ugyanaz de minden más ami számít nem ugyanaz.Az érzés valóban több mindennél,hiszen érzések nélkül az ember egy üresség.Most viszont egy hasonlóságot fedeztem fel a gyermekkorunkban.Én is a csillagos eget fekve szoktam nézni,ez volt a legjobb,legszebb szórakozásom.Ezért még a szidást is megkaptam olykor-olykor Édesanyámtól.De régen volt…de szép volt…..No ebbül ennyi elég mert a "nosztalgikus hangulat" hamar úrrá lesz rajtam.Köszönöm a hosszú fejtegetésedet.
Szeretettel:hova
Kedves hova!
Annyira rosszak a rímeid, hogy a harmadik versszakig azt hittem, rímtelen a vers.
Nem hiszem, hogy nem hallod, hogy a "csend" nem alkot rímet a "természet"-tel, mint ahogy a "valahol" és a "kukorékol" sem rímel.
A verstannak utána lehet nézni – az nem tehetség, csupán az olvasók iránti tisztelet megadása… a tehetség az ezen túl van (és nem megkerülve).
Kedves Gábor!
Annyira örülök,hogy ilyen rossznak ítéled a versemet,mert így legalább tanulok,no nem Tőled.Mert aki rólam azt írja ,hogy tiszteletlen vagyok az olvasóval szemben,hát arról nekem nincs mit mondanom.Az a látvány akkor azokat az érzéseket hozta ki belőlem.Ha lenne olyan,hogy verses-próza akkor azt írtam volna oda,és akkor nem lenne most okod a "majdnem sértő" hozzászólásra.Hozzászólásodban ami viszont tetszik,hogy kedvesnek szólítasz meg, -talán a sorok mögött mégis látod az embert ?Köszönöm.Én szeretnék tanulni,mert szeretek írogatni,és ha az amatőr módon írt verseim kizáró okot jelentenének,szóljál bátran,máshol a hozzám hasonlókat is szívesen fogadják.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Valéria!
Kis csúsztatás… nem a versedet ítéltem rossznak, hanem a rímképzésed… és bármilyen kategóriába rakod, a rímalkotásra utaló jelek akkor is felfedezhetőek. El kell dönteni (mondom… dönteni és nem úgy, ahogy épp jön), hogy rímel-e, avagy sem. Ha rímel, akkor rímeljen szépen… tessék időt szakítani rá és nem belemenni félmegoldásokba. Ezzel adod meg a tiszteletet a művednek és egyben az olvasódnak is.
Kevered az amatőrt a dilettánssal… az amatőr nem minősítés, a dilettáns viszont igen.
Kedves hova!
Nekem tetszett a versed, rím ide vagy oda, olvastam ettől az alkotástól sokkal rímtelenebb művet is már életemben és mégsem szólta meg senki a rímtelensége miatt, sőt… Írj csak bátran! Olykor az érzések és a gondolatok felülírhatják a rímeket szerintem. 🙂 Kellemes estét!
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Szép "neved" van. Köszönöm, hogy ezt a régi írást ami valóban versnek sem igazán mondható olvasásra és hozzászólásra méltattad.Akkor elég vacak módon reagáltam a jogos kritikára. Ma már nem tenném. Egyébként az óta azt hiszem írtam pár sokkal jobbat és silányat is, de nem tartom ma sem magamat költőnek, csupán egy tollforgató vagyok a sok közül.
Szeretettel üdv:hova