Amikor még gyermek voltam,
Kicsi, síró-nevető,
Amikor még azt gondoltam,
Hogy a hold is ehető,
Amikor még Hófehérke
Volt a valóság,
S foltos tehén legelészett
A felhők sarkán,
Amikor még az óvoda
Volt a Nagyvilág,
S feladat volt megmászni
Az "Óriás-mászókát"
Akkor volt igaz-kék az ég
És szép zöldek a fák,
Igazak koltak a mesék,
És élt a Mikulás.
Most már érzem lassan,
Hogy ennek örökre vége
De mégis néhány pillanatban
Hiszek Hófehérkében…
9 hozzászólás
szép gondolatmenet! 🙂
ám néhány rímmel nem vagyok kibékülve:
valóság – sarkán
fák – mikulás
de különben tényleg tetszik!
Engem most nem zavart, hogy nem jön ki a rím. Számomra úgy öszeállt a kép. Gratulálok.
Köszönöm.
Egyet értek Arnodréval, de ettől függetlenül is jó a vers, szerintem.
Hát engem sem zavar a rím, sőt, nagyon tetszik, és igazán szép lett, sok nagy igazsággal, egy kis sajnálattal, hogy az a kor már nem jön el többször, gratulálok 🙂
Nagyon jó kis versike, egy a baj, hogy igaz…a gyermekkor elszállt és ez szomorú…olyan jó volt:))
Hát igen:) de nem baj.. ez így jó.. fel kell nőni. ( bár én sem akarok..)
Kedves ez a vers. Az utolsó versszak megtetszett. Valami gyermeki báj van benne. Szép.
Ági
Szia!
Ritkán olvasok ehhez hasonlót, de ez a költemény most kifejezetten jólesett. A rímekre nem figyeltem különösebben, nekem az összhatás tökéletes volt. A 3. versszakban "igazak koltak" helyett biztosan "voltak"-at akartál írni. Ez elég feltűnő, egyébként hibátlan vers. Meg van hozzá a tehetséged.
Üdv.:Tamás