összehúzom magam az ágyon,
s karodba bújni vágyom-
-végre belebújni melegedbe
mintha puha dunna lenne.
(…úgy áhítozom a szeretetre…)
Karod finoman átölelne,
engem már semmi nem érdekelne,
végre lelkem is megpihenne-
-belemosolyognék szép szemedbe,
belezuhannék a szédületbe…
(…ó, istenem de finom lenne…)
7 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Nagyon szép, finoman megírt, szívből jövő vers. Tetszett és megéríntett. Örülök, hogy olvashattam. Szeretettel: Sanyi
Szia Sanyi!
Köszönöm szépen
Örülök, ha tetszett – de hát ez a való – én csak leírtam…
Szeretettel: Éva
Szia!
Valóban finom lenne. Mélyről jövő, ősi, asszonyi vágy ez. Szép.
Szeretettel: Rozália
Szia Rozália!
Köszönöm szépen
Kedves Éva!
Rövid versedből is érződik, hogy a szívedből fakadtak a szerelmes szavak.
Szeretettel: Kata
Így van
Kedves Dreaming!
Vágyak, akinek nincsenk, az már nem is él. A vágy az már egy kicsit több mint a remény. A reménben csak valamire rá gondoljuk, hogy megtörténik. A vágy az már részletezi a reményt, gondolatban, majdem képessek vagyunk bizonyos dolgokat reálossan átélni, ezért is talán mindig fontos, hogy a szívőnkre halgaasunk, ne az eszőnkre.
Paulo Coelho, alegkedvesseb, és a legtöbbet idézett iróm, ezt igy írta le:
"Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebeket."
üdv Toni