Meg kéne halni!
(Ez az álmom…)
Nyeljen el a sötét!
(Ezt kívánom…)
Bármi jobb, mint ez!
(Segíts…)
Bárki képes rá!
(Te is…)
Visszhangzik a sikoly!
(Ki ez?)
A Magány vadászik rád!
(Minek?)
Felesleges minden!
(igen…)
Elalszik a világ….
(pihen…)
7 hozzászólás
Szia!
Viszonylag jól sikerült írásod depressziót sugároz ki magából.
Biztos, hogy ennyire nincs remény?
Persze, mindenki kerülhet ilyen hangulatba, az élet velejárója ez is, csak ki kell törni belőle pozitív gondolatokkal.
Különben jó kis verset írtál, tetszett.
Rövid, de minden benne van.
Üdv.:Tamás
Olyan, mintha a vers egy párbeszéd lenne, melyben a zárójeles részek suttogva szólnának az olvasóhoz!:) Persze ezt csak én gondolom. Jó lett!
üdv.: Doreen
köszönöm szépen mindkettőtöknek! 🙂
szerencsére ritkán ragad el ez a hangulat, de amikor elkap, akkor jöhet bárki a pozitív gondolatokkal….
Nagyon jól sikerült verseddel mintha segélyért kiáltoznál. Előttem ugyan érthetetlen, hogy életerős, fiatal teremtésnek hogy jutnak eszébe ilyen sötét gondolatok. Bocs, ezt inkább magamnak mondtam. De azért én is azt ajánlom, keresd mindig a kellemeset a szépet az életben. Apróságoknak is lehet örülni, amikor kellemesen érzed a nap melegét, amikor meglátsz egy szép virátot, vagy a kis állatok játékát. Fel a fejjel, ha valóban akarod, akkor menni fog. – Ráérsz majd akkor belemerülni a borús hangulatba, amikor – talán – az élet olyan helyzetekbe hoz, hogy valóban lesz rá okod. De kívánom, hogy erre ne kerüljön sor.
Szeretettel: kata
nagyon szépen köszönöm, majd igyekszem:)
Nagyon jó és gördülékeny vers.Szerintem tökéletes.Gratulálok!
Ági
Nagyon jó a versed! Én emlékszem még, mennyire mélyponton lehet az ember fiatalon is. De ez múlékony, a versed viszont megmarad. Gratulálok hozzá! Magdi