S mi fát égig emel
Ereidben bőven kering,
Ébredéskor,
Mint ünnepi gyertyák lángja,
Virágaid fényt nyújtanak felém.
Lelkem ezer madárral zeng
Néked dicséretet!
Állok merengve, míg tart a varázs
S érzem, hogy némán átölelsz.
Virágzó gesztenyefa
By virágénekS mi fát égig emel
Ereidben bőven kering,
Ébredéskor,
Mint ünnepi gyertyák lángja,
Virágaid fényt nyújtanak felém.
Lelkem ezer madárral zeng
Néked dicséretet!
Állok merengve, míg tart a varázs
S érzem, hogy némán átölelsz.
4 hozzászólás
Szia!
Szép verset írtál.Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Katalin!
Úgy látszik, több alkotót megihlet a gesztenyefák gyönyörű virága! Szép verset költöttél róla, kár hogy nem folytattad ugyanúgy továgg, szívesen olvasnám.
(Találkozunk Miskolc-Tapolcán?)
Szeretettel:
Szintén: Katalin
Kedves Katalin!
A virágzó gesztenyfák! A z örök szerelemre emlékeztető illatukkal. Már régen nem olvastam tőled semmit, ideje volt egy új kis versnek, amely szépen sikerült, és egy idézetet juttat az esuembe Erich Maria Remarque-töl:
"Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból – valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint a ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában."
Habár még sohasem voltam este Budapest felett, minden évben,csak Budapest mellet hajtunk el, de egyszer biztossan meg fogunk állni.
üdv Toni
Kedves Katalin!
Nagyon szép verset írtál! Annyi gondolatot, érzést, emléket ébresztett fel bennem, hogy elmondani sem tudom… Köszönöm, hogy olvashattam! Gratulálok!
Szeretettel: Sanyi