Mikor hálni járt belém az élet
– mint ágyrajáró, magányos lélek –,
beléptél szívem nyitva felejtett
kapuján, mi csak fájdalmat rejtett.
Gyengéden tenyeredbe vetted,
s életre keltetted halott lelkem.
Ecset lettem, te pedig a festő,
varázslatos világot teremtő.
Csak egy képre futotta a vászon,
s mire megtelt, véget ért az álom.
Féltve őrzöm emlékszobám falán,
De a másolat nálad van – talán…
12 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Már nem tudtam elképzelni, mi van veled. Ebben a hónapban ,még nem is olvastam tőled semmit, és már aggodtam, hogy beteg vagy. A mostani versedet ha olvasom, akkor úgy érzem igazam volt. A versed egy beteg testben egy még betegebb lelket sugároz. Remélem, hogy már ez a vers is kicsit segitett, mert én úgy vagyok, ha valamit leírok, akkor úgy érzem mintha könnyebb lenne. De ugyanakkor azt is érezteti, hogy volt valaki, aki melleted volt, és aki a szivedben is marad. Minden jót kiván, és
üdv Toni
Kedves Borostyán!
"- mint ágyrajáró, magányos lélek -"
különösen sokatmondó!!!!!!!!!!!
gratulálok
Kedves Toni!
A napokban feltettem a Kis nagy ember című prózámat. Ha elolvasod, megérted, miért tűntem el kis időre… Amúgy igazad van, ezt a verset megírni felüdülés volt, hiszen a szép emlékek átsegítenek jelenlegi, meglehetősen zűrös időszakomon:) Köszönöm, hogy figyelsz rám:)
Üdv: Borostyán
Kedves András!
Kívánom, te sose tapasztald meg, milyen az, amikor a lélek magányos. Nyilván tudod, mit jelent az "ágyrajáró" szó. Hát bizony, nem irigylésre méltó azok helyzete, akiknek még egy rendes albérletre sem futja, és csak egy ágyat tudnak megfizetni, amit felváltva használnak egy másik szerencsétlen sorsú emberrel: az egyik nappal alszik benne, a másik éjszaka… Ez a szó kezd kimenni a használatból, de sajnos felváltotta a "hajléktalan" elnevezés. Csak erre utaltam versemben. A lélek is lehet hajléktalan, ha magányos…
Üdv: Borostyán
Rövid versedben sorsod egy teljes része benne van. Legjobbkor jelent meg a fény, amit vártál, ami nyugalommal töltött el, s aztán a hirtelen változás, amit nagyon szépen fejeztél ki a versedben: "Csak egy képre futotta a vászon, s mire megtelt, véget ért az álom."
Őrizd a képet a szobád falán, s csak akkor kívánd vissza, ha megérdemli. Ha nem, felejtsd el, mert nem érdemel meg Téged."
Szeretettel: Kata
Ui. leveled van!
Kedves Borostyán!
Ez csodálatos. Nagyon szépet alkottál!
Üdv:
hamupipő
Kedves Borostyán! Az az "egy kép"…
Kívánom, egyszer megelvenedjék!:):)
Versed nagyon szép!
Nagyon szép vers, tetszik. Mély érzelem hatja át minden sorát.
Szeretettel: Rozália
Kedves Borostyán!
Nagyon érzékletesen írtad le a magányt – a "hiányt"…
Értem/érzem miről beszélsz :S
Nagyon szép lett a vers!
Szebb napokat kivánok!
Szeretettel dreaming
Köszönöm szépen, hogy olvastátok és véleményeztétek:)
Üdv: Borostyán
Kedves borostyán!
Nagyon tetszett a versed. Szépen fogalmaztad meg a magányról való nézeteidet. Remélem azóta kicsit boldogabb lettél.
Szeretettel üdvözöl:
delfinke
Kedves Delfinke!
Köszönöm, hogy olvastál:) Igen, a boldogság újra rám talált:)
Üdv: Borostyán