Mi újság a városban?

Nem most történt, de úgy is fogalmazhatnám, hogy a város lassú hanyatlása. Ezt a számvetést akkor végeztem el magamban, amikor a nagyregényemen munkálkodva, azt téma szerint is felosztottam, s több kisregényt alkottam belőle. Egyik ilyen a Kisvárosunk virágzó tizenkét éve címet kapta (megjelent DIGI-kötetként 2008-ban). Ebben a város fejlődésének azt az időszakát igyekeztem megörökíteni, amikor a város élén olyan elnök váltotta fel a fejbólogatójánosokat (még a sokak által ún. „átkos”-időszakban), aki óriási fejlesztéseket vitt végbe.
Itt nem térek ki rá bővebben, mert azt a jelzett kötetben részletesen kifejtettem.

Mi jött utána?
Elnökök, majd polgármesterek jöttek és mentek, váltották egymást (mindegy, hogy jobb, vagy bal oldali nézetű volt), de sajnos, egyikük sem próbálta a jó mintát átvenni attól a vezető embertől, aki 12 év alatt korábban soha nem látott eredményeket mutatott fel; utána már semmi újat nem kellett volna kitalálni, csupán az általa kiépített úton csak haladni kellett volna.
Ezt nem egyedül én látom így – aki természetesen nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre – hanem rajtam kívül a városban élők is. Részletesen nem térek ki mindenre, hiszen annak értékelése egy külön regény terjedelmét teszi ki. Csak néhány dolgot említek meg, ami rajtam kívül sok ember hangulatát elrontja.

És mi van most?
Csak egy példát emelek ki a sok közül. Társasházunkból huszonöten még 1998-ban beadvánnyal fordult a Hivatalhoz. Eltelt egy hónap, majd több is, aztán évek… Többször sürgettük a választ személyesen, telefonon, írásban, és küldöttség útján. Azt ígérték, testület elé terjesztik, nincs vezetői hatáskörük a témára. Talán elfelejtették bevinni a testület elé, mert amikor ott hasonló téma került napirendre, a mienk szóba se került. Mintha süket füleknek szólnánk. Semmiféle választ nem kaptunk.
Utána vezetői fogadónapon magam jártam utána. Újabb határozott ígéretet tehettem zsebre, de a hivatalos válasz soha nem érkezett meg. Mi ez, ha nem a választópolgárok semmibevétele?
Más: Évek óta a járdán (a város szívében) olyan lyuk éktelenkedik, amiben valaki (Budapestről ide látogató klinikai főorvos) úgy elesett, hónapokig nyomta a helyi kórház ágyát. Még jó, hogy élve megúszta.
Koszos, piszkos a város, télen nem tisztítják a járdákat a hótól és jégtől. Soroljam? A ház két kapualja minden reggelre nyomdafestéket nem tűrő piszokkal szennyezett. Ezt tévesztik össze a kocsmákból, szórakozóhelyekről hazatérő lerészegedett alakok a városi köz-WC-vel, – ami nincs is, mivel megszüntették (működő objektumra gondolok).
A hét első napján, és szombaton-vasárnap rengeteg külföldi (főleg szlovák) érkezik a határ túloldaláról a városba, akik leginkább a Mikszáth utca főutcához közeli részén, a nagy ideiglenes parkolóban állnak meg. Utasaik szintén a mi nagy épületünk park-részein, a bokrok alatt és mellett végzik el sürgős dolgaikat. Illetékes vezetőknek mindez nem szúr szemet.

Nemrég’ a kórház felé jártam. Régi ismerősömmel találkozva, megbotránkozva tapasztaltuk, hogy az ott folyó munkák miatt a főutcai résznél a 100 éve épült irodaház közepén elhelyezkedő, francia reneszánsz stílusban kialakított lépcsős oromzatot bontják! Nem vigasztalja az itt lakókat, hogy „a fejlődés útjában állt”. Ha mindez Lombos tanácselnök idejében történik, biztos, hogy meggyőzte volna a tervezőket, építőket és minden illetékest arról, hogy a modern épületek között hagyják meg azt az egyedülálló emléket. Nem egy példa van a városban arra, hogy a modern mellett a régi megmaradhat. Igazat írt a város ismert krónikása, RL a Városi újság 2002. májusi számában: „Ez a városban található több tucat falidíszek között – egyedi volt. Sajnos, megint szegényebbek lettünk a régi Balassagyarmat egy kis darabkájával.” Szegény főnök, biztosan forog a sírjában, hogy ma ilyen megtörténhet!

Az üzemek, gyárak nagy része megszűnt. Az emberek nem kapnak munkát, sokan más, kisebb településekre járnak, ismét ingázva, mint 1960-as évek előtt… Életerős emberek tengetik életüket munkanélküliként. Elértük országos ranglistán, szegénység tekintetében (hátulról) a második helyet!
Koszos, piszkos a város, télen nem tisztítják a járdákat a hótól és jégtől… Vasárnap reggel a templomba indulók botrányosan ocsmányul koszos kapualjakon (hányás, emberi ürülék) közlekedve jutnak el az Isten házába, mert a hétvégét ünnepelve – munkanélküliség miatt elkeseredett emberek, a diszkóban életüket céltalannak érző ifjúság, kocsmákból, diszkóból hazafelé – részegen telepiszkítják a várost.
Nyáron szép, virágokkal teli tartókat helyeztek el a város központjában. Körülöttük és főleg a mellékutakon a fák, bokrok elhanyagoltak, alattuk szemét, piszok halmaza mindenütt. Ráadásul nincs aki vigyázzon rá, mert a beültetett virágokat ellopkodják, kiültetett rózsafákat derékban eltörik. Hol vannak olyankor a rend őrei? Ha egy erősebb szél fúj (elég gyakran az Ipoly felől), papírt, hulladékot görget szerteszét… Tudom, mindez nagyrészt az emberek hanyagsága, de valahogyan valakiknek (arra illetékeseknek) össze kellene fogni, hogy mindenki vigyázzon a környezetére, az értékekre, hogy az itt lakók újra otthon érezzék magukat ebben a kis városban.