A Nap ködbe veszett,
most a szerelem vezet.
Csak ott legyek veled
s fogjam két kezed.
Két karod öleljen,
el ne engedjen,
a szeretet lángja keljen,
én szívemben, te szívedben.
Virágok nyíljanak,
madarak szóljanak,
levelek hulljanak,
őzek szunnyadjanak.
Csak öleljük egymást,
halljuk a dobogást,
mit szívünkben érzünk,
nem érzi senki más.
Ez a mi szerelmünk,
a mi boldogságunk,
a mi örömünk,
a mi csalódásunk,
a mi könnyeink,
a mi bánatunk,
a mi szegénységünk,
a mi gazdagságunk.
Szeretsz engem, szeretlek téged,
Neked mondok szerelmes meséket.
Neked éneklek szerelmes dalokat,
Veled álmodok szerelmes álmokat.
/2002-ben, 15 éves koromban írtam…/
4 hozzászólás
Kedves Hajnalcsillag, gratulálok, tízenöt évesen ilyen éret verset írni.
Kedves Szhemi, köszönöm a hozzászólást. Ha jobban belegondolok, 14 lehettem, kicsit elkapkodtam a számolást:)
Őszinte sorok.Grt.Z
Csillag! Ragyogsz!
Emlékszem erre, az lehet? Nagyon szép, látod, kár volt abbahagynod! Még jó, hogy újrakezdted ^^
Ölellek: Mirci