figyelmes s az enyém
miénk volt az öröm
miénk volt a remény
sok sok éve történt,
fogadtuk – örökre,
csak azt nem gondoltuk:
íly rövid időre…
szerettem, s szeretett,
értem mindent megtett,
talán éppen ezért
a végzetnek is kellett…
elhagyott itt hagyott
ma is fáj az emlék
hiába szeretném
nem bújhat már mellém…
(…szertefoszlott, köddé
nem jön vissza többé…)
7 hozzászólás
Kedves dreaming!
Ha az életünkben valami szép volt, ha el is mullot, és tudjuk soha többé nem jöhet vissza, az első napra, vagy egy bizonyos dátumra, mindig vissza emlékezünk. Az emlékezésröl jut eszembe William Shakespeare egy kis verse:
"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el."
És ez igy van jó. Elfeledni nem kell, de az életünknek is tovább kell menni, és mert az ember szeretre van programmirozva, mindig keresi is a szeretetet, és néha meg is találja.
Ezt kivánom neked is.
üdv Toni
SziaToni!
Köszönöm szépen 🙂
Kedves dreaming!
Hiába szomorú, nagyon megfogtál! Csodásan megírt vers!!!!!!! 🙂
Szeretettel: Lady Nairi
Szép, mint mindig….
Szia Lady Nairi!
Örülök, ha tetszik és köszönöm szépen hogy olvastad 🙂
Szeretettel : dreamig azaz Éva
Köszönöm kedves Judit 😀
Fájdalom süt a versedből értem is miért, ez sajnos soha nem megszokható dolog, versedben nagyon szépen megírtad.