Zavart mosoly…
Gondold el, ennyi az, ami megmaradt belőled.
A vidámság elrepült,
És ma már a simogatásod is fáj!
A tekinteted is hazugnak hiszem.
Nem bízom benned.
De lehet-e?
Ma elmentél…
Messzire…
Szabadon…
Remélem megkaptad, amit küldtem:
A csokor emléket,
Az utolsó simogatást,
Az első elutasítást,
A teljes szabadságot.
– Nem köt semmi…
– Hát ne kössön semmi!
Élj vele, ahogy tudsz!
Tudj!
Emlékezz!
És szeress…
Mást!
Ha tudsz!…
Búcsúzom
By Delfinke
4 hozzászólás
Kedves Delfinke!
Nehéz elengedni akit szeretünk, még akkor is ha csalodtunk benne. Neked sikerült!
Barátsággal Panka!
Kedves Delfinke!
Mit is mondhatnék, erős vagy.
Más összeroskad, vagy szitkokat, átkokat kiált, de te nem.
Pedig biztos, hogy nagyon fáj neked is a szakítás.
De azért egy kis fricska van benne: Szeres mást! Ha tudsz!
Ebben a felkiáltásban azért van egy kis harag, azt hiszem.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Delfinke!
Ilyen az élet. Sokszor kell búcsúznunk olyanoktól, akiket szerettünk, ha fáj, akkor is.
Az idő a fájó érzést begyógyítja, lehet, hogy majd nagymama korodban szeretettel fogsz visszaemlékezni rá.
Szeretettel: Kata
Kedves dpanka!
Ez sajnos igaz.Köszönöm, hogy olvastad a versemet.
Üdv.:delfinke