Délután van,sétálok a virágos réten,
itthon vagyok a somogyi dombvidéken.
Tudom,hogy ez az út merre,meddig vezet
itt töltöttem a legszebb éveimet.
Gólyák gázolnak át az éren
ott ahol halastó volt akkor,régen.
De nagyot változott a világ …
már nem tavasszal nyílik a hóvirág.
Most az évszakok sem állnak már sorba,
régen a nyár a tavaszt maga elé tolta.
Mostanában már nyár jön a tél után
pár napig van csak tavaszi napsugár.
Valamikor szép tavasz volt … kikelet,
tavasz után nyár hozta a meleget.
Ősz a gyümölcsöt rázta le a fákról
télen meg mesélni szoktak a régi világról.
Mára már én is régi lettem
ezért rövid kis sétát tettem.
Körbe nézek még egyszer ezen a tájon,
csak kicsit,hogy ne nagyon fájjon.
Békák kuruttyolnak egyre hangosabban,
kicsit gyönyörködök még a lenyugvó Napban.
Eltűnik előlem búcsút int mára
én meg emléket szórok a magam lábnyomába.
12 hozzászólás
Kedves Hova!
Én is mindennap kimegyek, az erdőbe, a mezőre sétálni,kb. másfél-két óra hosszat, már többször gondoltam rá, az ismerőseim, a szomszédaim, olyan szépen mesélnek erröl a tájrol. Én pedig naprol-napra megyek, a környezö falvakat már mindet körül jártam, általában, úgy tiz kilométert szoktam megtenni, és most ez a versed mutatta meg nekem, miért mindig csak akartam, de sohasem tudtam a verset elkezdeni. Az első versszakodban leirod, a téj ismrt gyerekkori érzése hiányzik, és érzések nélkül nem lehet verset írni. Ez a táj itt sokkal szebb mint akármelyik része a becsei határnak, de nállam, nem érint meg semmit, Azt mindig tudtam, de e versed tette tudatossá, milyan hatása van a látottakra, a lelki szemünk hozzájárásának.
üdv Toni
Szia!
Tetszik a versed, a nosztalgiával vegyes séta.
Szeretettel: Rozália
Kedves Valéria!
Gyönyörű verset írtál a sétádról, annyira elémvarázsolod azt a tájat, hogy én is kedvet kapnék arra, hogy veled menjek.
Szeretettel: Kata
Kedves Toni!
Nagyon szeretek erdőn -mezőn barangolni.A természet közelsége feltölt egy olyan tiszta energiával amit máshol nem lehet megtalálni.Várom a versedet álj neki és irjad meg.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel:hova
Kedves Rozália!
Örölök,hogy nálam jártál.Bizony szeretem a nosztalgikus hangulatot,az olyan szépre jóra inspirálja az embert.Legalábbis engem.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Kata!
Nagyon szép szóval illeted a versemet, -"gyönyörű".Köszönöm.Cserébe majd újból meghívlak egy szép sétára a dimbes-dombos Somogyországba.A kezelésed végetért?
Szeretettel üdv:Valéria
Szia!
Ma sok szép alkotásban volt részem, Veled zárom a sort, a versek olvasását nem véletlenül.Somogyi lány vagyok, azt gondolom ezzel azt gondolom, elmondtam mindent:-))
Mert…"emléket szórok a magam lábnyomára"Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Valóban nosztalgikus hangulatú a versed, de mi "öregek" már csak ilyenek vagyunk. Szeretjük a nosztalgiát. Szeretettel Era
Szia Marietta!
Szóval tudod merre jártam!Örülök,hogy velem jöttél.Az sem kizárt,hogy már szembe mentünk valahol egymással.Köszönöm,hogy olvastál.
Szeretettel üdv:Valéria
Szia Erika!
Valóban a nosztalgia az idősebbekhez tartozik, de hol vagy Te még az idősektől!
Köszönöm ,hogy olvastad írásomat.
Szeretettel üdv:Valéria
Kedves hova!
Én is ott voltam veled gondolatban, ahogy olvastam! Nagyon meghatott! Gyönyörű vers!
Puszi!
Kedves kis Lady!
Igazán köszönöm a gyönyörű szót!
szeretettel üdv:hova