Cselszövések, bábok vannak hatalmon,
Száraz kenyér jut, néhol az asztalon,
Ellopják, mind, azt ami még megmaradt
Eltipornák a kis, csöndes falvakat.
De legbelül, ébred már a Magyar Nép,
S ha felébred, jaj lesz annak aki vét.
Vigadnak még, de már félve mulatnak,
Miközben épp azt nézik mit lophatnak.
Elvették azt mitől nagy nép a magyar,
Félelemben tartották, majd belehal,
De büszke már, kinek nincs mit félteni
És a világ ítélete ébreszti.
Azt hitték, ha sokat mondják, elmegyünk.
De nem! Mert ez az ország kell nekünk.
Mert a miénk, senki el nem veheti,
Még ha pénnzel a világot megveszi.
Nem eladó! S ha árulók eladták,
Visszaszerzi hamar azt a magyarság.
Más országok rossz termékét vehetjük,
A miénk jobb, de mi azt nem ehetjük.
Ingyen osztják, piti pénzért, de máshol.
A vacakra ingünk rámegy, gatyástól.
Ám meglátják, ha mi egyszer ébredünk,
Más népek is együtt ébrednek velünk.
Megölték a gazdaságunk, iparunk.
Mérgezik az ételünk és italunk.
Céljaikat siker mégsem övezi,
Mert ez a nép már a szívét követi.
Meglátjátok! Ébred már a Magyar Nép,
S jaj lesz annak ki országa ellen vét!
9 hozzászólás
Nagyon jó vers,és milyen igaz…igazi magyarság vers! Nagyon tetszik
Úgy legyen, ahogyan a versed végén megírtad! Tudod, nem gondoltam volna még 20 évvel ezelőtt, hogy így ,,átvernek"majd bennünket. De nem egyedül vagyok ezzel. Trianon és a Szovjet érdekszféra keservei után még egy pofon. Olyan ez, mint amikor a mozgásképtelen embert még össze is rúgdossák, s ráfogják hogy veszélyesen agresszív…
De remélem nem sokáig gyötretünk már a nagy éjszakában, közel a ,,magyar hajnal"!
Gratulálok!
Versed egy látlelet korunkról! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Scherika! 1
Habár én mindig "kinti" szemmel láttam, néztem, a magyarok sorát, mágis fájdalommal tölt el, amit látok, hallok, mi történik otthon. Engem a sorsom nem Magyarországrol űzött el, az anyaország nem is akarta elismerni, hogy magyar vagyok, pedig, mikor megszülettem, akkor a szűlőhelyem, magyar terület volt. A mult hónapban, mikor Az én magyar napom c. verset megirtam, még olyan kommetet is kaptam, hogy vigyázzak, attol, hogy cecei paprikát eszek, attol még nem leszek igazi magyar. legszivesseben visszafeleltem volna:Pedig ha minden otthoni magyar az otthoni paprikát ette volna nem a kinait, és a több külföldi ocska árút. lehet, hogy az ország ma nem itt volna, és én még ma is egsségem volnák.
Üdv Toni
Kedves Scherika 2
Ezt a versedben leirt sorok hozták az emlékzetembe, sőt én mondhatom, potossan azért mert magyarságomat azzal is akartam bizonyitani, még ma is szenvedek. Abban az időben amikor "az igazi" magyarok, a törött paprikát , tienegynéhány évvel ezelött, vörös téglával, és ólómmal keverték, megmégeztem magam vele, alig birtak az orvosok itt megmenteni, és azóta is mindennap, emlékeztet a magyarságomra, csak amindennapi orvossággal tudok tovább élni Én megszenvedtem a magyarságomért de annak nem a magyarok az okák, hanem azok, akikböl ma otthon több ezer is van.
üdv Toni
Kedves Sherika!
Szépen rendezett sorokba, mély gondolatokkal telt verset írtál aról, hogy úgy haladunk visszafelé, ahogyan egy elszabadult gyorsvonat. Sok jó gondolatod közül én kiválasztottam: "Megölték a gazdaságunk, iparunk. Mérgezik az ételünk és italunk." – Szomorú valóság. De mindig reménykednünk kell.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, hogy itt jártatok és hozzászóltatok.
Kedves Toni!
Holnap (ha lesz egy kis időm) felteszek egy régi versemet, ezt csak miattad teszem fel. Bár eléggé kezdetleges, de nagyon idevágó. Szerettel Era
Szia!
Nos versedben megírtad azt ami a valóság!Én az ilyen soroknak tapsolok!Minden benne van ami fontos, ami a jelen!A jövő?Rajtunk múlik, kellene hogy rajtunk múljon!!Úgy legyen!
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Bár ne lenne igaz, vagy bár tényleg felébrednénk végre.
Kedves Scherika!
Most legalább van egy okom mért várni a holnapot. De vicc nélkül, valóban várom.
üdv Toni