Belső tűz

A fáklyákkal gyéren megvilágított bástya közepén álló varázsló hitetlenkedve szegezte tekintetét az előtte álló három alakra, majd lassanként szeméből kialudt a tűz és összerogyott. Elesvén feje koppant egyet a kövön, és piros talárja zsebéből kigurult egy apró, piros ékkövekkel díszített gyűrű.
– Oda megyek és fölveszem a gyűrűt – hallatszott egy hang olyan halványan, mintha egy másik világból jött volna, mire a három emberből az egyik, egy barbár odalépett a tetemhez és lehajolt, hogy magához vegye az értéktárgyat. Amint kezébe vette a gyűrűt, az felforrósodott és ahol a férfi bőre hozzáért a kincshez, a bőr megperzselődött. A barbár nagyot kiáltva, inkább a meglepetéstől, mint a fájdalomtól, elejtette a gyűrűt.
– Te nem tudod megfogni a gyűrűt, csak akiben ott van a Belső Tűz – mondta a harcosnő. – Odamegyek és felveszem a gyűrűt – hallatszott még valahonnan homályosan. A nő, hogy bebizonyítsa az igazát, maga fogta kezébe a kincset, ami látszólag nem tett kárt benne. A barbár fintorogva figyelte.

– Oké, gyerekek, nekem muszáj most hazamennem – szólalt meg a mesélő. – Nemsokára kezdődik a kedvenc sorozatom, és nem akarom egy másodpercét sem lekésni – indokolta meg bejelentését, s felállt az asztaltól.
A vele szemben lévő lány beletörődve, az oldalán ülő két fiú viszont méltatlankodva fogadta a hírt.
– Ne már! – kiáltott fel a balján helyet foglaló, kövérebb játékos. Hullámos, szőke haja és vágyódást kifejező ábrázata a szokottnál jobban kiemelte kisgyerekes vonalait, amik még így gimnazista korára sem lettek karakteresebbek.
– Ne csináld már, Craig! – szólt a másik fiú.
– Ti meg ne játsszátok el ezt megint. – hangzott Craig válasza, s már kezdett is összepakolni. – A múltkor is lekéstem miattatok egy részt, mert Tommynak éppen akkor jutott eszébe nekimenni a tévének és elferdíteni az antennát, amikor nálunk játszottunk.
– Az teljesen véletlen volt! A tálcától nem láttam merre lépek! – mentegetőzött a nagydarab Tommy. – Sajnos az életben nem rendelkezem olyan ügyességgel, mint a barbárom a játékban. Különben is Neil hibája volt, ő irányított, hogy merre lépjek.
– Ezt ki kérem magamnak! – húzta ki magát a kistermetű kölyök, kissé nevetségesen kinézve, ahogy barna, kócos hajával és ravasz tekintetével eljátssza a megsértett nemest. – A Fagy Lovagját ne merészeld szándékos félrevezetéssel vádolni! Sosem szegném meg a lovagrend törvénykönyvét! – jött a félkomoly replika.
– Jó engem nem érdekel, én indulok – jelentette ki Craig. – Tracy, te is jössz?
– Mi lenne, ha mind eltennénk magunkat holnapra? – javasolta a lány, s kibontotta hosszú, vörösesbarna haját. – Holnap suli van.
– Nekem nem kell emiatt aggódni, mivel én itt alszom – mondta Tommy. – De ti csak menjetek. Tracy… – kezdte bizonytalanul – nincs kedved esetleg… neked is itt aludnod?
– Bocs, Turmoyle – szólította karaktere nevén Tracy -, De ma van a kötelező családi vacsora. Ezt a heti egy alkalmat, amikor együtt eszik az egész család, nem szeretem kihagyni.
Tommy alig láthatóan elkeseredett, és megértő mosolyt erőltet az arcára, jegyezte meg magában Neil.
– Hát akkor sziasztok – köszönt Tommy a távozóknak.
– Jó utat! – integetett Neil is.

* * *

Neil szobája nem volt túl nagy, de ahhoz elég hely volt, hogy két ágy elférjen benne, néhány könyvespolc és egy íróasztal. A két barát fekhelyükön olvasgatott.
Tommy felnézett könyvéből.
– Te, bátyád miért költözött el? – kérdezte.
– Nem jött ki anyámmal. Volt egy barátnője, akit anyukám kurvának nevezett, és azt mondta, hogy amíg együtt vannak, nem lakhat itt. De most már későre jár, oltsunk villanyt.
Lekapcsolták a lámpákat és kényelembe helyezték magukat. A sötétség csendjébe belehasított Tommy hangja.
– Hallod, te mit gondolsz Tracyről?
Neil néhány pillanatig csendben volt, nem igazán értette, hogy jött barátjának ez a kérdés.
– Nagyon kedves lány. És ahhoz képest, hogy szeret szerepjátékozni, nem is csúnya.
Ezen mindketten kuncogtak, majd újra megjelent a csend, és megint Tommy törte meg.
– Mhm… Én azt hiszem…, szerelmes vagyok belé.
Neil ülőhelyzetbe pattant.
– Micsoda? – kérdezte vigyorogva.
– Hát tudod, a lányok általában el szoktak kerülni a túlsúlyom miatt, leráznak, vagy csúfolnak. Tracy viszont nem hogy nem tett soha ilyet, és nagyon kedvesen bánik velem… és én azt hiszem, szeretem őt. És talán, mivel nem bánt engem, talán ő is kedvel. Egy picit. Valahol. De légyszíves, ne gúnyolj ki emiatt! – mondta el egy szuszra, mint aki előre eltervezte a beszélgetést.
– Drága barátom, miért tennék ilyet? Ez csodálatos hír! El kell mondanod neki is!
– Dehogy is! Akkor biztos kerülne engem… Nem mondom el neki. Még nem.
– Rendben, te tudod – feküdt vissza Neil, majd hozzátette: – Lehet, hogy ez kicsit önző lesz, amit most mondok, de… örülök, hogy neked is lesz barátnőd. Mert úgy érzem, rosszalljátok amikor én a barátnőmmel vagyok és nem veletek töltöm az időmet, és így talán kiegyenlítődnek a dolgok.
– Ó, dehogy rosszaljuk – válaszolt Tommy. – Természetesen sajnáljuk, hogy nem velünk vagy, hisz’ barátok vagyunk. De tudjuk, hogy igyekszel mindenkire ugyanannyi időt szakítani.
Neil elmosolyodott a sötétben.
– Köszönöm, hogy ilyen megértőek vagytok – mondta, s hogy enyhe zavarát elüldözze, barátságosan annyit mondott még: – Na, de most már térjünk nyugovóra, holnap korán kelünk!
S mindketten ellazult lélekkel mélyedtek párnáikba.

* * *

A nap első, iskolában töltött fele nem bővelkedett izgalmaknak, az ebédszünet meg teljesen híján volt mindennemű kalandnak. Neil és Tommy tálcával a kezükben álltak a menza hosszú sorában.
– Nem értem – kezdte Tommy -, miért kell állandóan az óra alatt üzengetnünk egymásnak a szerepjáték időpontjával kapcsolatban… Ahelyett, hogy galacsinokat dobálsz hozzám, megvárhatnád azt a negyed órát, amíg kicsöngetnek és elmondhatnád a szünetben.
– De úgy olyan unalmas, ráadásul mikor máskor lenne alkalmasabb a titkosírást, amit együtt fejlesztettünk ki, használni? Ha nem erre, akkor mire jó? Így értelmetlen volt annyi időt tölteni vele. Ezzel legalább valami kis veszélyforrás is van az órákban.
– Persze, viszont ha észreveszik, biztos benntartanak suli után.
Szótlanul, lépésben haladtak előre a hosszú sorban, és a különböző állomásoknál különböző állagú ennivalót vettek magukhoz. Neil elég bizalmatlanul vizsgálta a főételt, mire Tommy lecsapott a lehetőségre, hogy ha nem kell neki, szívesen felajánlja szolgálatait és megeszi helyette az ebédet.
– Ugyan már, így is elég fölösleg van rajtad. Megeszem én, csak… csak még barátkozom a gondolattal. Nézd, ott van Tracy, üljünk mellé.
Nem kellett kétszer mondani, a két fiú barátnőjük asztala felé vették az irányt. Alig ültek le helyükre, szinte a semmiből felbukkant mellettük két srác, akik magasabb osztályba jártak náluk és szokásukká vált a három barát terrorizálása.
– Hé Vic, nézd kik dugták ide a képüket – röhögött az egyik.
– Tracy, drágám, miért vagy még mindig ezzel a két vesztessel? – kérdezte a Vic nevezetű.
– Egyrészt ne hívj „drágámnak”, másrészt meg ők a barátaim, ami te sohasem leszel, pláne ennél több.
Victor vadul megragadta a lány karját és magához fordította.
– Minden nap három előtt öt perccel végzek. Ha úgy döntesz, hogy mégis járni akarnál velem, várj meg a sulival szembeni udvaron. – Vic várta a reakciót, de Tracy makacsul néma maradt. Erre a fiú felemelte hangját. – Egyszer járni fogsz velem, meglátod! – Ekkor rápillantott a két barátra, akik hezitálva ültek helyükön. – Ti meg ne bámuljatok!
Ekkor Neil megbökte kövér barátja oldalát.
– Ööö… légyszíves hagyd békén Tracyt, látod, hogy nem akar veled beszélni – próbálkozott Tommy.
Victor először dühösen végigmérte a fiút, majd gonoszan elnevette magát. Ezt követően egy egyszerű mozdulattal Tommy ölébe borította az előtte levő tálcát és újult erővel kacagni kezdett, majd intett társának és elmentek onnan.
Tommy el akart süllyedni szégyenében.
– A legrosszabb az egészben, hogy nincs mit ennem – mondta végül.
– Tessék, neked adom az én adagomat – szólt Neil és barátja elé tolta a tál főzeléket. – Csak nem bírtam rávenni magamat.
– Kösz – motyogta Tommy és úgy ahogy volt, az ebéddel beborítva, lassan enni kezdett.

* * *

Neil megérkezett barátja házába, és már csak Craigre vártak, hogy elkezdődhessen a játék. Míg Tracy kiment ügyes-bajos dolgait elintézni a fürdőszobában, Tommy hirtelen megszólalt.
– Olyan iszonyatos volt a mai nap…
– Tudom öregem – mondta együttérzően Neil. – De legalább megpróbáltad.
Tommy csak a fejét rázta.
– Lehet, hogy tényleg igaza van annak a két orknak, és valóban egy vesztes vagyok, de nem tudom, mit tehetnék ez ellen! – fakadt ki. – Amikor karakteremmel járom a fantáziavilágot, hihetetlen dolgokra vagyok képes, úgy érzem, bármit megtehetek, erős és hatalmas vagyok, nem csak fizikailag, de szellemileg is. Itt meg… Ha legalább lenne valami esemény, ahol bebizonyíthatom rátermettségemet, úgy Tracynek, mint magamnak! Mondjuk nem tudom, hogyan tenném, hiszen száz métert nem bírok lefutni, úgyhogy valószínűleg csak még jobban leégetném magamat… de ahogy mondtad az előbb, legalább megpróbáltam. Hát akkor is megpróbálnám!
Neil komolyan nézett barátjára.
– Ezek nem kis szavak. De vajon így is gondolod, ahogy mondod?
Tommy eltűnődött, majd Neil szemébe nézett.
– Teljesen.
– Szevasz, Craig! – köszöntötte Neil az ebben a pillanatban belépő mesélőjüket. – Tracy is mindjárt itt lesz, csak még… ó, itt is van. Akkor kezdhetjük a játékot.

Két órával később…

A barbár és lovag társa kiapadhatatlan erővel csépelték a rájuk támadó orkokat és ember zsoldosokat az oszlopcsarnokban, a kastély egyik kisebb terméből azonban egy éles női sikoly nyilallt fülükbe.
– Magnanimus! Rohanj be hozzá, mentsd meg! Én lefoglalom az ellenséget! – kiáltotta Turmoyle.
– Biztos?
– Persze! Siess!
A lovag nem tétovázott, hanem szélsebesen szaladt a terem végénél lévő ajtóhoz, amit odaérvén berúgott.
A szoba közepén egy téglalap alakú sziklatömb, körülötte meg négy ork állt. A harcosnő a tömbön feküdt, a plafonra meredve. Ketten az orkok közül lefogták őt, egy őrt állt, a negyedik pedig baltáját élezte. A tömb végében, pontosan a nő feje alatt egy nagy, fedetlen urna állt, hogy felfogja vérét, amiben az értékes mágikus anyag, a Belső Tűz van.
– Hé! Orkok! Ne merészeljétek kárt tenni Treatben!
A lovag nagyot, félelmeteset ordított és pallosával megrohamozta a négy orkot, de az őrt álló szörnyeteg kicselezte, a földre küldte és rátehénkedett. Egész testsúlyával a talajhoz szögezte a tehetetlen hőst.
Magnanimus látta, ahogyan az egyik ork a magasba emeli baltáját, mikor berontott Turmoyle és nagy dérrel-dúrral rendet vágott a harcosnő körül, majd barátja segítségére sietett.

– Tyű… Ezt a kalandot is megúsztuk – mondta Neil. – Bár te a kellemesnél jóval közelebb kerültél a halálhoz, tűzvarázsló és jól képzett harcosnő létedre – tette hozzá vigyorogva, Tracyhez fordulva.
– Nem mintha tehettem volna bármit is, hiszen az előző este a fogadóban izombénítót tett az az idegen az italomba…
– Nos, nekem mennem kell – jelentette be Craig -, kezdődik a…
– …a sorozatod – fejezte be helyette a három barát.
– Tudjuk, Craig – tette hozzá Neil.
Mesélőjük nem válaszolt, csak üdvözlésképpen biccentett a fejével és hazament, majd nem sokkal később Tracy és Neil is követte a példáját.

* * *

Matematika óra volt, ami anélkül is unalmas, hogy a tavaszi frissesség megbirizgálná az ember idegeit, azzal együtt meg egyenesen elviselhetetlen. Témazáró dolgozat írásának vége felé voltak már, amikor a tanárnő enyhe unaloműzőként a padok között kezdett cirkálni, hogy kiszúrja az esetleg puskázókat. Amikor Neil mellett haladt el, a fiú átdobott egy galacsint Tommyhoz, az osztály másik felébe. Barátja annyira elmerült a dolgozatírásban, hogy észre sem vette a golyóbist, úgyhogy Neilnek még pisszegnie is kellett. Tommy erre már felfigyelt, mire Neil elkezdte mutogatni, hogy vegye fel a papírt. A fiú kelletlenül ugyan, de megtette, amire kérték, s éppen a galacsint megfogván vett észre a kezétől harminc centire egy pár tűsarkú cipőt. Lassan, a legrosszabbtól tartva felnézett, és igen, a tanárnő rosszalló tekintetével találkozott.
– Csak nem levelezünk dolgozat alatt? Ezért fél órát bennmaradsz tanítás után. Majd gyere ebbe a terembe, itt foglak várni.
– De tanárnő, ez nem levél, csak…
– Feleselésért plusz fél óra, úgyhogy három előtt nem fogod ma elhagyni az iskolát, abban biztos lehetsz! És örülj, hogy a dolgozatodat nem veszem el!
Tommy elfintorodott és keserűen barátjára nézett, aki bocsánatkérő pillantással válaszolt, majd mindketten dolgozatpapírjukra fókuszáltak a hátralévő tíz percben.

– Jól nézünk ki! – teremtette le Tommy félig viccesen, félig komolyan barátját az óra után.
– Sajnálom… figyelj, az iskolával szemben lévő téren megvárunk Tracyvel, rendben? – ajánlotta fel Neil.
– El is várom, öregem! Most mehetek vissza ahhoz a boszorkányhoz… De legalább délutánra nem marad házi feladatom.
– Te ilyenkor ténylegesen megírod a leckédet? – hüledezett nevetve Neil.
– Persze, ha már így adódott, megpróbálom kihasználni azt az egy órát. Ráadásul segítséget is kérhetek a tanártól, ha valamit nem értek.
– Én olyankor egyszerűen abbahagyom a tanulást.
– Általában én is. Na, megyek, egy óra múlva találkozunk.
– Rendben. Jó mulatást.

* * *

Tracy és Neil egy padon ücsörögtek, beszélgettek, és várták, hogy leteljen még öt perc, hogy aztán Tommyval együtt mehessenek végre haza.
– No, nekem muszáj elvonulnom egy pillanatra – mondta Neil és felállt.
– Hová mész? – csodálkozott Tracy.
– Ne aggódj, nem megyek messzire, de sürgősen látókörön kívülre kell vonulnom egy kicsit, mert mindjárt bepisilek.
– Ott hátul van egy rekettyés – mutatott nevetve maguk mögé Tracy.
– Ah, akkor most meg is támadom őket – jelentette ki a fiú és elsietett.
A bokrokhoz érve meghallotta, ahogy a gyerekek elkezdenek kiözönleni az iskolából. Próbált gyorsan találni egy helyet, ahol megfelelően rejtve van minden kíváncsi, vagy véletlen szem előtt, majd könnyített magán. Miután végzett a dolgával és felhúzta a sliccét, meghallotta Tracy kiáltását. Gondolta, biztos már meg is jött Tommy a büntetéséből, de a bokrok közül kiérvén Victort pillantotta meg, amint a lányra próbál erőszakolni egy csókot, mialatt bugyuta haverja ott nevetett mellette.
– A francba, el is felejtettük a figyelmeztetését…
Neil megindult feléjük amilyen határozottan csak tudott izgalmában.
– Hé! Victor! – kiáltott oda nekik. A megszólított felfigyelt, majd haverjára nézett és fejével indikálta, hogy foglalkozzon a sráccal, nehogy megzavarja.
Neil látta bekövetkezni az elkerülhetetlent, mikor egymással szembe értek Victor bunkó barátjával. Megpróbált valami félelmetes harci állásban megállni, de mire megtette volna, a nagydarab fiú elgáncsolta, és hátralökte. Neil a földre került, a srác meg egész testsúlyával a földhöz szögezte, hogy ne tudjon mozdulni, amivel Neilnek nem lett volna különösebb baja; az jobban megijesztette, hogy a ránehezedő fiú azzal szórakozott, hogy meddig tudja húzni, hogy a szájából kicsorduló nyál le ne csöppenjen áldozata arcára.

Tommy a fenti látványra érkezett meg. Mind a két barátja a fejét kapkodta, az őket üldöző nyáltengert elkerülendő. Tommy az ijedségtől földbegyökerezett lábbal állt, de nemsokára magára erőltetett némi nyugalmat. Fejét valamennyire megtisztítva a helyzet ismerősnek tűnt számára.
– Gyerünk, Thomas, ne legyél ilyen gyáva! – mondta magának a fogai között. – Itt az a nagy lehetőség, amire vártál! Most végre bebizonyíthatod, hogy nem vagy vesztes! – győzködte magát határozottan, majd alig hallhatóan nyöszörögte: – Ezt nem fogom túlélni..
Némiképp felbátorodva maga köré nézett, valami tárgyat keresve, és talált is két, körülbelül fél méter hosszú, egy centi átmérőjű botot.
Turmoyle lehajolt fegyvereiért és újult erővel nézett farkasszemet a veszéllyel, majd az arcába nevetett. Két ork, gondolta, ennyivel bármikor elbánok. Majd nagy levegőt vett, és egy barbárokhoz méltó csatakiáltással megrohamozta a gonosztevőket.
Victor észrevette a fiú közeledtét. Tommy nem törődve azzal, mennyire elfárasztja a futás, míg odaér, egyre csak hajtotta magát, fegyvereit magasra emelte, és sújtásra készen ért ellenfeléhez. Victor félrelökte a lányt és egyetlen jobbhoroggal padlóra küldte támadóját. Tommy elesett és a két bot messze repült kezéből.
Neil látta az egész jelenetet és először megijesztette, majd bátorsággal töltötte el Tommy kirohanása, s végül a düh fogta el, hogy bántották az egyik legjobb barátját. Ezzel a felgyülemlett méreggel a szemeiben nézett a fölötte tornyosuló fiúra. Az meghökkent, látván arca határozott vonalait, mire Neil, kihasználva az alkalmat, egy hirtelen ötlettől vezérelve tökön rúgta a nála két évvel idősebb gyereket, aki a fájdalomtól vinnyogva fordult le róla, majd feltápászkodott. Körülnézett a téren, s meglepődve fogta fel annak a néhány gyereknek a jelenlétét, akik a téren hangoskodva figyelték az eseményeket. Nem értette, hogy azok a hatókörön kívül álló tanulók miért nem segítenek nekik, ahelyett, hogy a helyet körbevevő kerítésen kívül bíztatták verekedésre a harcosokat.
Tracy még tartotta magát, de láthatóan kezdett fáradni. Victor még mindig eredménytelenül próbált egy csókot lopni, de ez a foglalatosság annyira lefoglalta minden figyelmét, hogy azt sem vette észre, amikor Neil egy, a földön talált vastag ággal mögé kullogott. A fiú megkopogtatta a szörnyeteg vállát, aki türelmetlenül hátrafordult. Neil ekkor hatalmas erejű pofont kevert le a fiúnak az ággal. Victor csinált egy száznyolcvan fokos fordulatot és a földön landolt.
Tracy ijedten vette tudomásul, ahogy erőszakos udvarlója a földre kerül, majd először idegenkedve, nemsokára azonban köszönettel nézett megmentőjére, aki maga is nehezen hitte el, mit művelt. Ellenfeleik nyöszörögve fetrengtek a földön.
– Jól vagy? – kérdezte Tracytől.
– Persze… Segítsünk Tommynak!
Odamentek a földön fekvő barátjukhoz, s Neil letérdelt mellé.
– Jól vagy, öregem?
Nem jött válasz, azonban Neil észrevett valamit.
– Tommy, te sírsz?
A megszólított tagadólag rázta a fejét, s nagy nehezen felült.
– Minden rendben, cimbora? Fáj valami?
Tommmy hangja remegett a feltörni próbáló sírástól.
– Csak a büszkeségem sérült meg – nyögte ki – Itt volt a lehetőség – lehunyta a szemeit, lenyelt egy hatalmas érzelemkitörést, majd felnézett és folytatta – Itt volt egy tökéletes lehetőség, hogy megmutassam, érek valamit, és elszúrtam! Ráadásul mindjá-árt el is sírom magam! – mondta elcsukló hanggal, s a lányra nézett. – Ezek után biztosan vesztesnek gondolsz, igaz, Tracy? És igazad is van, egy rakás szerencsétle-enség vagyok!
Neil meghatottan hallgatta barátját, de nem tudta mit feleljen. Tracyt még inkább megérintette a fiú „vallomása”, és még így is pontosan tudta, mit kell reagálnia.
– Egyáltalán nem gondollak vesztesnek. Nagyon bátran viselkedtél. – nyugtatgatta mosolyogva a lány, s egy puszit nyomott a fiú arcára.
Így végül ez volt Tommy eddigi életének legszebb napja.