Mérget ittam, édes mérget
s elfojtá minden eddigi szépet.
Keserűvé vált az élet minden íze.
Létem egy szempillantás alatt a semmibe vész el.
S e semmiből bukkan elő
egy délceg dalia,
szívem fagyos álarca
feloldandóban.
Hát ragadj el, újból,
te vad, idegen.
Lehelj csókot orcámra
és kelts bennem: kéjes érzetet.
Mutasd meg újra
mutasd hát!
Egész emberi lényem
Lázadó mivoltát.
Majd szárnyaljunk együtt
egy elképzelt világban.
Éljük át együtt a
gyönyör pillanatát
Képzetünket társítsuk, egy igaz eszményhez,
a szerelem lángoló, perzselő tüzéhez.
4 hozzászólás
Szia Duck! Nekem egy kicsit olyan érzésem támadt a vers olvasása közben, mintha be lennék rúgva, hiszen olyankor ilyesmi dolgok jutnak az ember eszébe. Érdekes írás, sok mindent bele lehet gondolni és tele van érzelmekkel. 🙂
Grat, nagyon tetszik!
hehe:) Köszönöm szépen hszedet:) Nem voltam amugy becsipve…Asszem:D:D
Versed tartalma és formája is tetszetős. Mondataid rendben. Azonban ezeknél a versformáknál ajánlatos lenne a sorok szótagszámát figyelni. Egyébként csak az első szakasznál lóg ki az egyik sor.
Viszont a legutolsó két sort nyugodtan lehetne négyfelé osztani. Ezek az apró figyelmességek emelik a vers nívóját.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm a kedves szavakat és az értékelést. Igyekszem fejlődni. Örülök, hogy tetszett.
🙂