Megteremtettél Uram,
gyermeked vagyok.
Élek, játszom,
néha, belerokkanok.
S, ha félek,
emberi testet öltve
jössz felém,
S kinek testét
magadra öltöd nem sejti,
belé a szeretet költözött.
Egyszerű ez,
mégis érthetetlen.
Ha tudom, hogy eljössz,
minek a félelem?
3 hozzászólás
Szia Tímea!
Mély érzelmek ebben a rövidke versben, nagyon megkapó. Az első versszak az csúcs. 🙂
Üdvözletem!
Köszönöm,hogy olvastál!
Szia!
A kérdés a végén jogos, de ahogyan a versedből olvasom, tudod a választ. Jó sorok lettek.
Üdv.