Megtettünk minden előkészületet,
hogy az Ő hátára Én felülhessek.
Időnként érdeklődve szemlélte
mikor indulhatunk már végre?
Bal lábam a kengyelben,
jobbat éppen lendítem,
sárga lovam már indul,
orrcimpája gyorsan tágul.
Kiérünk az erdőbe,
legkedvesebb helyére,
lépésből vágtázni kezd,
az erdő is beleremeg.
Megsimítom erős nyakát,
jelezvén,hogy figyelek rá.
A vadak az útból eliszkolnak.,
utat engedve e dicső állatnak.
Gyorsaságának és türelmének,
Méltóságának tisztelegve ezzel,
mert nincs még egy ilyen teremtmény,
mely embert ekkora erővel nevel.
Nincs senki és semmi mi utunkat állná,
nincs ki boldogságunkat megakadályozná.
Száguldunk,ketten együtt a semmi felé,
nincs olyan érzés mely ezzel felér.