Gondolatok a sötétből

Fehér zászlót hozok
De félek…
Jobbomban kardot tartok
Hallgatok… tárcsázni nem merek
Így a múlt távlatából tényleg nem értelek
Ennyire nem érdekel, hogy élek?
Tőled azért mást vártam
Nem egy beszédet, hogy mindent megbántam
Csak egy két szót küldeni unokádnak
Ha tettem valamit esküszöm megbántam
Ha én mennék mit kapnák?
Szitkot, Átkot…
Lehet én vagyok a hibás
De erre tényleg nem vágyok
Ha te kibírod akkor én is
Jó lenne még is látni
És szavaid miatt bocsánatot nem tőlem várni
De azért szeretlek történjen bármi…

Nem jön álom a szemre
Csak gondolok a szebbre
Fejemben járnak képek
Kik a múltba vágynak
S körülöttem mint angyalok szállnak
Színes mind, de csak fekete árnyak
Mik szobám falán átjárnak

Fekete mára már a táj
Hová madár sem jár

Suttogok a világba szavakat
Hogy ettől talán jobb lesz
De mit kiadok magamból
A lelkem érte könnyez
Pedig csak porszem mit kiadok
És még is alatta összeroppanok
Álmodtam, hogy hogy vagyok?
Az álomkép mondta… Elmúlok
Elsodor az ár mint a kis porszemet
Nem volt furcsa csak meglepett
Hogy tudtam előre
Az ár is én vagyok
De leginkább a kis porszem belőle…