Térdeplők

A téma a földön hever.
Vagy éppen térdepel koszlott
rongyba csavarva. Nem jön
zavarba, hogyha kérni kell,
megteszi fölfelé tartott,
kinyújtott tenyérrel. Bérel
egy helyet az utca kövén,
vagy egy vén fának árnyéka
ad neki otthont. Nem pont, mint
mire vágyna, hiszen ágya
fölött nem díszel’ baldachin,
s altatónak a vonatsín
zokogása is megfelel.
Nem perel, beletörődött,
hogy nem ő dönt sorsa fölött.
A téma a földön hever.
Csak le kell hajolni érte.
S én is elnézek mellette,
valahová félre. Mintha
szégyen lenne a létezés
maga. Letérdepel bennem
a léha lelkiismeret,
s csöndben lába elé pereg
egy suta, könyörgő ima:
mindennapi kenyerét
add meg neki kérlek. Még ma.

09-09-2005