Június van, nyár megint,
Bárányfelhő rám tekint.
Felhevít a nyári nap,
Nem fázunk az ég alatt.
Forró lett az aszfalt már,
Rá sem száll a kismadár.
Vízparton jó ilyenkor,
Felfrissülni valahol…
Kifeküdni napsugárba,
Lebarnulni, bronz-barnára.
És időnként kacsamódra,
Lubickolni be a tóba..!
Estefelé a bográcsból,
Száll az illat közel, s távol.
Füstölög a farakás,
Izzik, lángol a parázs.
Feljönnek a csillagok,
Míg pörkölttel jól lakok.
Jól esik rá habzó sörünk,
Issza is baráti körünk!
Langy-meleg a nyári este,
Sugárzik az ember teste.
Ha felpirult a víz mellett…,
De a napfény nagyon kellett!
Világos lett a világ,
Rövidek az éjszakák.
Sokkal többet fenn vagyunk,
Télen úgyis alhatunk!
Az álom is elkerül,
Az ember csak szenderül…
Jobb ilyenkor kéz a kézben,
Andalogni nyári éjben…
Mily gyönyörű hónap ez,
S ha enyhe szél lengedez,
A sűrű lomb bólogat…
Ki is jár a hódolat!
2 hozzászólás
Én pedig a versek közt kóboroltam, s így találtam rá a szép nyári versedre. Biztosan mindenkinek nagyon melege volt, s kinn sétáltak a nyári éjszakában, azért nem olvasták a versedet.
Én is most pótolom. Nagyon tetszett.
Köszönöm, kedves Kata, hogy itt jártál!
Jó nosztalgiázni a gyönyörű nyárkezdő hónapban most, ősztályban. 🙂
Örülök, hogy tetszett! :-
Üdv.: Alberth