Lelkében lángol a perzselő napsugár
Sötétben fényével merengőn szerteszáll
Utolérhetetlen hangja vonzza az eget
Felhők fölül köré gyűlik a sok madár.
Csillagok alatt vagy épp fölöttük jár
Te nem találod őt, de ő majd rád talál
Kioltja a tüzet és olvasztja a jeget
Egyszerre élet és egyszerre halál
Között tengődik, repked, vagy áll
Bármit megtehet amit kitalál
Toborozhat magának csillagsereget
Minden egyes fénygömb parancsára vár
Kizárt hogy valaha meghátrál…
10 hozzászólás
Különös, meg nem értett belső indíttatást érzek versedben, mely fontos jövőt vetít, csak nehéz, de nem reménytelen elérni!
A belső eltántoríthatatlan hozzáállás pozitív, sokat sejtető jövőképet mutat!
Soha ne add fel! De tudd, merre haladsz!
Köszönöm! Igen, valami hasonló érzelmek hatására írtam meg. De pontosan nem tudnám megfogalmazni.
Üdv.Ngaboru
Wryan mindent elmondott.
Gratulálok.
Köszönöm szépen!
Üdv.Ngaboru
én csak annyit írok, hogy tetszett nagyon 🙂
üdv
Köszönöm András.
Üdv.Ngaboru
Majdnem kifogástalan,nagyon jó a hangulata, élvezet olvasni!
Üdv.:tamás
Köszönöm, kedves Tamás!
Üdv.Ngaboru
Kedves Ngaboru!
Ha megtehetnénk, milyen sokan élnénk ilyen gyermekként. Szép álom:-))
Én máég gondban vagyok a pontokkal s a mondatközi vesszőkkel.
Üdvözlettel, Sonly:-))
Köszi, a vesszőkre nem szoktam odafigyelni, a mondanivalón nem sokat változtatnak. De majd legközelebb megpróbálom odatenni őket.