ahogy sikolt egy álmot,
látom anyám,
ahogy jajgat tűnt jövőt,
hallom anyám,
amint átkozza istent,
vádlón kiáltja:
…miért tetted velem,
ó mondd Istenem?!
…látom anyám,
kinek elveszett minden,
látom anyám,
ki már nem is maga,
látom anyám,
ahogy magába fordul:
ahogy ellepi
a komor éjszaka…
…látom anyám,
amint összeroskad,
hallom, ahogy kérdi:
Ó, mondd, most mit tegyek?…
látom anyám,
ahogy szemfedőt markol,
látom magam előtt,
ahogy ölel egy koporsót,
s látom magunkat:
…két riadt kisgyerek…
4 hozzászólás
Kedves Dreaming!
A versedet olvasva szinte érzi az embet a tragédiát. Ez az a pillanat az ember életében, amikor nehéz megtartani a hitét. Őtet is biztossan a kétségbe esés gyötörte, ugyanakkor segit a felelösség érzet a gyerekekkel szemben. Ez igy van már megteremtve. Az igazi anya, képes a saját életét is feláldozni a gyermekéért. Söt ezt még az allatvilágban is láthatjuk, Ezért is néha az állatra sértés, mikor egy rossz emberre azt mondjuk: Olyan mint az állat. A szépen leirt versedet örömmel olvastam.
üdv Toni
Ilyen tragédiát szép versbe foglalni, igazán nem könnyű, de neked jól sikerült így, az idők távlatában is. Baráti megjegyzést fogadd tőlem: Istent akkor is nagy betűvel írjuk, ha nem hiszünk benne, mivel főnév.
Szeretettel: Kata
Szia Toni!
Köszönöm
Szia Kata!
Neked is köszönöm – és igazad van – javítom is